A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)
Tanulmányok - Ifj. Dobay Ferenc: Dobay Ferenc hódmezővásárhelyi kertész küzdelmes évei (1945-1980). Egy államosítás és ami utána történt
körülmények között is tudott komoly eredményeket produkálni. Az 1960-as években még ezen a kisebb területen is beállított egy kísérletet, amelyre a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán, Budapesten is felfigyeltek. Ezt a kísérletet ő „virágzó hegy” kísérletnek hívta, és bár nem maradt róla részletes feljegyzés, de egy egyetemi adjunktussal, dr. Sólyom Lászlóval erről folytatott levelezéséből következtethetünk a kísérletre. A „virágzó hegyben” a megszokottnál sokkal sűrűbben ültette ki a szegfűtöveket, akár 100 tő/négyzetméterre is, és megfigyelte a négyzetméterenkénti virághozam alakulását egy szezonon át. Sólyom László többször is meglátogatta édesapámat és eredményeit egy nagy grafikonban elemezte ki, amit édesapámnál hagyott. A Kertészeti Vállalat akkori vezetőivel már jó volt a viszony, így Furka Mihály kertészmérnök és Almási Andor főmérnök gyakran beszélgettek édesapámmal tanácsait is kérve. A muskátli évtizede (1970—1980) Az 1969-es és az 1970-es év nagy változást hozott Dobay Ferenc életében. Nagyobbik fia, Imre elvégezte a Budapesti Kertészeti és Szőlészeti Főiskolát, utána pedig tanulmányúton kinn járt az akkori NDK-ban, vagyis Kelet-Németországban egy nagy muskátli- és egynyári növény-termesztő cégnél, a drezdai PÁC Elsner kertészetben. Mivel Kelet-Németország is szocialista ország volt akkor, az ilyen nagy és régi kertészeti cégeket ugyan állami tulajdonba vették ott is, de a tulajdonos ott egy megbecsült és jól fizetett szakmai vezetője maradhatott a volt cégének. Még az eredeti nevét is megtartotta a cég, de hát ez jól felfogott üzletpolitika is volt, mivel az Elsner cég hosszú múltra tekinthetett vissza, már a háború előtt egész Európában ismert volt muskátli- és más virágnemesítéseiről. Termékeit egész Nyu- gat-Európába szállították. Itt bátyám, Imre megismerhetett egy olyan növénykultúrát, ami nálunk nem nagyon volt ismeretes, mégpedig a nyugati országokban régóta felkapott muskátlikultuszt. Ezt a Dél-Afrikából származó, nálunk egynyárinak nevelt növényt nyáron folyamatos dekoratív virágzásáért milliószámra szaporították Európában és Eszak-Amerikában. Ennek következtében jó üzleti lehetőségek voltak benne. Sok, nálunk ismeretlen színváltozatával és típusával találkozhatott Elsnemél Imre. A szaporításához ráadásul nem is kell túl nagy felület. Rögtön meglátta a muskátliban az üzleti lehetőséget Imre, és hazatérvén rábeszélte apánkat, hogy térjenek át hódmezővásárhelyi kertészetükben a muskátli szaporítására, ehhez viszont be kellett hozatni Drezdából, Elsnertől az új muskátlifajtákat. Ez a szocialista viszonyok között nem is volt olyan egyszerű. Ugyanis akkoriban a dísznövények export-importját csak egy, és ráadásul monopóliummal felruházott állami cég, a Hungaroflor Külkereskedelmi Iroda bonyolíthatta le. Magánkertész pedig egyáltalán nem végezhetett külkereskedelmi tevékenységet. Ezért bátyám és édesapám ezzel a tevékenységükkel feszegették a fennálló gazdasági viszonyok határait. A Hungaroflor egy 1969-es levelében figyelmeztette is édesapámékat: „Felhívom a figyelmét, hogy Magyarországon dísznövény export-importtal csak a 160
