A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)

Tanulmányok - Ifj. Dobay Ferenc: Dobay Ferenc hódmezővásárhelyi kertész küzdelmes évei (1945-1980). Egy államosítás és ami utána történt

Mint már előző cikkemben is írtam, a régi Ady Endre utcai ház nyolcvanas évekbeli eladásakor összegyűjtöttem és megmentettem mindazon régi családi és kertészeti iratot, ami akkor ott fellelhető volt. Nagyapám a háború előtt már sok mindent naplószerűen feljegyzett, ezt a szokását édesapám is folytatta egészen az 1952-es év végéig, amikor is az üzem állami kezelésbe került kikényszerített „önkéntes felajánlás” révén. Az államosításra vonatkozó sok iratot, levelezést édesapám gondosan elrakott talán bízva abban, hogy valamikor még fontosak lehetnek. Ennek köszönhetően végigkövethetjük, hogyan zajlott az esemény Dobay Ferenc szemszögéből nézve, de a Hódmezővásárhelyi Levéltárban is kutattam fennmaradt anyagok után. Elsősorban a Hódmezővásárhelyi Kertészeti Vállalat irataiban, mivel 1952-es „önkéntes felajánlásakor” a volt Dobay Kertészet a Kertészeti Vállalat kezelésébe, majd tulajdonába került. Az államosítás után édesapám a neki meghagyott kis területen tovább folytatta kertészeti tevékenységét. Ezért tanulmányom nem csak az államosítással foglalkozik, hanem Dobay Ferenc ezt követő tevékenységével is. Ezeket az éveket is érdemes megörökíteni, mert így kisebb területre szorítva is történtek vele említésre méltó dolgok és tudott országosan ismert eredményeket is produkálni. Másrészt annak a mozgalmas életnek is így kívánok emléket állítani, amit mi, a családtagok ott átéltünk vele ekkortájt Hódmezővásárhelyen, az Ady Endre utcai régi családi fészkünkben, amit sajnos azóta már eladtunk.

Ez a történet folytatása, amit én az előző Szeremlei-évkönyvben már elkezdtem megírni. A két dolgozatot együtt végigolvasva kerekedik ki a teljes történet. De édesapám 1980-ban bekövetkezett halálával sincs vége a történetnek, mivel jelenleg a kertészetet folytatja bátyám, Dobay Imre a Kertészeti Vállalat volt Kopáncsi Telephelyén. Előre is elnézést kérek, ha személyes benyomásaimat is megosztom olvasóimmal, hiszen én is végig szemtanúja voltam az eseményeknek, ezért nem tudom magam függetleníteni tőlük. Az előző Szeremlei-évkönyvben megjelent cikkemben már szerepeltek egyes idézetek, de az események megértéséhez szükség volt újra felidézni őket.

Az eredeti Dobay-kertészet utolsó évei (1945-1952)

A 2018. évi Szeremlei-évkönyvben már leírtam, hogy a háborút hogyan vészelte át a kertészet és a család. Az alapító, nagyapám, Dobay Imre sajnos 1945-ben meghalt. Azonban a céget tovább folytatta fia, Ferenc. Ő az édesapja mellett töltötte 3 tanulóévét, és utána kapta meg Budapesten műkertészi bizonyítványát az Országos Magyar Kertészeti Egyesület vizsgabizottságától 1927-ben. Majd édesapja mellett dolgozott vásárhelyi kertészetükben, így ő is birtokába került minden szükséges tapasztalatnak és tudásnak, főleg az üvegházi szegfű termesztése terén, melyben a hódmezővásárhelyi Dobay-kertészet országosan élenjáró cég volt már a háború előtt is. Ez a tudás akkoriban szinte aranyat ért, mivel a szegfű is újdonságnak számított, és csak kevés szakember értett Magyarországon a termesztéséhez. A kertészet már a harmincas években is majdnem teljesen az üvegházi szegfű termesztésé146