A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)
Tanulmányok - Zeman Ferenc: Takács Ferenc iparügyi miniszter, a Magyar Népköztársaság 474 D. 737 számú foglya
Kálmán József és társai per kilenc vádlottja elleni ítéletet hatályon kívül helyezte és az ügy Legfelsőbb Bíróság általi újratárgyalását rendelte el, valamint Szigeti (Szakasits) Antal XV. rendű terhelt ügyét „célszerűségi okokból” a többiekétől elkülönítette.12 A Kálmán József és társai perben elítélt többi szociáldemokrata politikus ellen a legfőbb ügyész nem terjesztett elő perújítási indítványt, mivel indoka szerint nálunk a terhelő vallomásokon kívül írásos és tárgyi bizonyítékok is alátámasztották, hogy államellenes szervezkedést folytattak.32 33 Az ügyben elrendelt zárt tárgyalás augusztus 26-án és 27-én folyt a Legfelsőbb Bíróság Fő utcai épületében, melyen az 1956. május 13-án elhunyt Takács Ferenc kivételével valamennyi beidézett terhelt megjelent. Pozsgai Gyula és társai a tárgyalási jegyzőkönyvben leírtak szerint tagadták bűnösségüket, visszavonták 1950-ben tett vallomásaikat és részletesen beszámoltak az 1950-es letartóztatásukkor elszenvedett fizikai bántalmazásokról34 és az átélt lelki terrorról. Takács Ferenc esetében már csak az 1956 áprilisában tett két vallomását olvashatták fel. Ezt követően a 34 beidézett tanúból személyesen is megjelentek vallomásai következtek. Közöttük néhány volt államvédelmist is kihallgattak az 1950-es vallatások kapcsán, akik tagadták, hogy erőszakot alkalmaztak volna, talán novemberétől alezredes, 1964. április 2-ától a Katonai Kollégium elnökhelyettese, 1967 áprilisában ezredessé léptették elő. In: https://perek56.hu/ords/f7iV" 1051:4:12953202488660:: NO:RP.4:P4 SZEMÉLY 1D.P4 SZEMÉLY CÍMKE KOD:76194.BlRO és https://www. neb.hu/asset/phpZiGu7a.pdf (a letöltés ideje: 2018. október 31.) 32 HTL XI. 1. Katf. 1957. 0084/1. 3. d. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Katonai Kollégium Kat. 1. 390/1957. 17. 33 HTL XI. 1. Katf. 1957. 0084/1. 3. d. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Kát. 084/1957. számú ítélet. 8. 34 Pozsgai Gyula X. rendű vádlott: „[...] a Mosonyi utcába vittek. Ott négy napon át törökülésben ültem.” Dr. Szűcs András XVI. r. vádlott: „1950. július 14-én elvittek a politikai osztályra, ahol összevertek, megrugdostak, majd a pincébe dobtak. [...] azzal fenyegettek, hogy a feleségemet is behozzák, ha nem fogok vallani. [...] nem engedtek ki vécére, nem adtak W.C. papírt, stb..” Gáspár Árpád XVII. r. vádlott: „A beismerést lelki és testi kényszerre tettem. Amikor bevittek, teljesen meztelenre levetkőztettek és egy nedves pincébe dobtak be. Itt sérvet kaptam, amely oly nagy lett, mint egy ember feje.” Kőműves József XVIII. r. vádlott: „Összekötötték kezemet, lábamat és felakasztottak. Tarkómat többször verték. Végképp akkor törtek meg, amikor fiam és feleségem behozásával fenyegettek. [...] gumibottal és derékszíjjal a talpamat verték, mert nem akartam a jegyzőkönyvet megtanulni.” Dr. Ladányi Ármin XIX. r. vádlott: „A letartóztatásom után körülbelül negyedórán keresztül verték a fejemet. Én semmit nem vallottam, csak akkor kezdtem vallani, amikor a felségemmel és a gyerekemmel fenyegettek.” Spitálszky Károly XX. r. vádlott: „Vallomásaimat azért tettem meg, mert bántalmaztak és a feleségemmel, valamint az unokámmal fenyegettek. [...] A bántalmazások közben megrugdalták a nemi szervemet és össze-vissza boxoltak.” Bővebben Id. HTL XI. 1. Katf. 1957. 0084/1. 3. d. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Kát. 084/1957. szám. Tárgyalási jegyzőkönyv. 1-19. 121
