A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)
Tanulmányok - Zeman Ferenc: Takács Ferenc iparügyi miniszter, a Magyar Népköztársaság 474 D. 737 számú foglya
Első felülvizsgálati kihallgatásán Takács rámutatott, hogy iparügyi miniszteri megbízatása során nem tartott fenn kémkapcsolatot Edward J. Czemiuk amerikai diplomatával, akinek neve úgy került az 1950-es jegyzőkönyvbe, hogy kihallgatója amerikai diplomaták neveit sorolta fel neki, és ez volt az egyetlen, amely ismerős hangzású volt számára. Minden bizonnyal 1945 februárjában udvariassági látogatást tett nála, de termelési vagy politikai adatokat ekkor sem osztott meg vele. A kémtörténet tehát kitaláción alapult. A következőkben Takács Ferenc elismerte, hogy a Dunavölgyi Timföldgyárat - egy felelős magyar minisztertől elvárható módon - magyar tulajdonban akarta tartani, amiért erőfeszítéseket is tett, ugyanakkor a gyár tulajdonviszonyainak kérdése ekkor nem volt megfelelően tisztázott, nem volt pontos információja arról, hogy az korábban hány százalékban volt német tulajdon."' Továbbá visszautasította, hogy fasiszta múltú SZDP tagokat helyezett volna vezető pozícióba, és azt is, hogy Valentiny Ágoston bármilyen összeesküvésbe beszervezte volna. Elmondása szerint ezeket a fordulatokat is kihallgatói „költötték” a korábbi kihallgatási jegyzőkönyvbe. Elismerte viszont, hogy Kéthly Anna két hétig budai házában22 23 vendégeskedett, mindennek azonban nem volt konspirativ jellege, Kéthly csupán baráti alapon, pihenés céljából lakott a Takács családnál. Végül azt is tagadta, hogy az újjászervezendő SZDP agrárprogramjának kidolgozására bármilyen felkérést vagy utasítást kapott volna vendégétől.24 Az ügyében meghallgatott tanúk közül Pemeczky Béla a földművelésügyi minisztérium osztályfőnöke - ekkor Vácott fogva tartott elítélt - vallomásában cáfolta azt az 1950-es vádat, mely szerint Takács Ferenc Jobboldali, fasiszta múltú” SZDP tagokat nevezett volna ki a Földművelésügyi Minisztérium vezető beosztásaiba, kinevezési jogköre ugyanis államtitkárként nem volt, ilyennel csak a földművelésügyi miniszter, illetve a VI. fizetési osztályon túl a köztársasági elnök rendelkezett.25 22 Dr. Saltai Alajos, aki 1945-ben az alumíniumipar talpra állításával volt megbízva 1956. április 11-én felvett vallomásában tisztázta a Dunavölgyi Timföldipar Rt. tulajdonviszonyait. Eszerint 1945 előtt a vállalat részvényeinek egyharmada a Magyar Királyi Iparügyi Minisztérium, egyharmada német, míg további egyharmada a budapesti Alumínium Ércbánya és Ipar Rt-é volt. Utóbbi részvényeinek kb. 40 %-a volt német, illetve svájci érdekeltség. így Saltai szerint a „Dunavölgyi Timföldipar” 53 %-a magyar, 47 %-a pedig német tulajdon volt. Takács iparügyi miniszterként a német részesedést az általuk elhurcolt gépek értékével csökkenteni akarta, valószínűleg valóban azért, hogy a Potsdamban megfogalmazott jóvátételi megállapodások értelmében minél kisebb hányad kerüljön szovjet kézre, ami a magyar iparügyi minisztertől teljesen érthető, sőt elvárható lépés volt. Saltai szerint ugyanakkor Takácsnak nem voltak olyan törekvései, hogy a „Dunavölgyi Timfoldipart” valótlanul svájci vagy amerikai érdekeltségnek tüntesse fel. 1946-ban a gyár 50 %-a szovjet tulajdonba került. Bővebben Id. HTL XI. 1. Katf. 1957. 0084/111. 5. d., 24-26. Dr. Saltai Alajos kihallgatási jegyzőkönyve, 1956. április 11. 23 A Takács család budapesti háza a II. kerületben, a Hűvösvölgyben, a Széher út 68., illetve valószínűleg annak átszámozása után a 92. szám alatt volt. 24 HTL XI. 1. Katf. 1957.0084/III. 5. d„ 13-17. Takács Ferenc kihallgatási jegyzőkönyve, 1956. április 9. 25 HTL XL I. Katf. 1957. 0084/III. 5. d„ 30-31. Pemeczky Béla kihallgatási jegyzőkönyve, 1956. április 14. 119
