A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)
Tanulmányok - Makó Imre: Hadifogoly hódmezővásárhelyiek a nagy háborúban
lyamán a Piavéig nyomult előre, és 1918. júniusban kiemelt feladatot kapott az osztrák-magyar csapatok utolsó, már eleve kudarcra ítélt hadműveletében, a piavei offenzívában. Súlyos veszteségek árán átkelt a folyón és behatolt a Montello- hegyháton lévő olasz állásokba. A hadművelet összeomlása után visszarendelték a Piave keleti partjára, ahol állásharcra rendezkedett be és a háború végéig tűzvonal- ban állt. Az ezred kikülönített, békeidőben a Montenegro határán fekvő Avtovácon állomásozó 111. zászlóalja a szerb, majd 1915. májustól az 1918. október végi ösz- szeomlásig szintén az olasz harctéren (Mrzli vrh, Monte Tómba) küzdött. Az előbb ugyancsak a Délvidékre irányított 23. honvéd gyaloghadosztályt, kötelékében a szegedi 5. honvéd gyalogezreddel, még 1914 augusztusában szintén átirányították a galíciai harctérre. Az osztrák-magyar hadseregnek a lembergi csatában elszenvedett veresége után a hadosztály Przemysl várába vonult vissza. A cári csapatok ostromgyűrüt vontak a Magyarországra vezető utak ellenőrzésére szolgáló erődváros köré. December 10-ig a szegedi honvédek 11 kitörési kísérletet hajtottak végre. Miután a vár felmentésére irányuló erőfeszítések sorra kudarcba fulladtak, a hadvezetőség 1915. márciusban elrendelte, hogy a vár fő ütőerejét képező hadosztály törje át az ellenséges gyűrűt. A magukat már alig vonszoló honvédeket azonban megállította a felkészült orosz tűzerő, és a hadosztálynak egyharmada sem tért vissza. A március 22-én átadott vár védői orosz fogságba kerültek. A mozgósított népfelkelőkből Szegeden felállított 5. népfelkelő gyalogezred - a 102. népfelkelő dandár részeként - Aradról 1914 szeptemberében vonult az orosz harctérre. A harcokban megfogyatkozott dandárból létrehozott 102. népfelkelő gyalogezred állománya a következő évben jórészt fogságba esett. A Przemysl elestével fogságba jutott 23. honvéd hadosztály örökébe az 51. honvéd gyaloghadosztályt lépett, és ez kapta szegedi honvédkerület pótlásait. Támadó feladatokra létrehozott ezredei az orosz harctér különböző, veszélyeztetett pontjain kaptak szerepet. 1916 elején részesei a besszarábiai (újévi) csatának: a rarancze-toporoutzi állásharcokban nagy áldozatok árán feltartóztatják az orosz tömegtámadásokat. Miután augusztus 27-én Románia hadat üzent a Monarchiának és betört Erdélybe, a hadosztály, különösen a támadásokban vezető 302. gyalogezrede, fontos szerepet töltött be az osztrák-magyar és német csapatok ellentámadásában, mely kiszorította a románokat Erdélyből. A keleten megtörtént békekötések után a hadosztályt az olasz harctérre szállították, ezredeit a Piave menti védőállásaikban érte az összeomlás. A születési, illetve keresztelési helyéből adódóan a vásárhelyi Pusztáról is sok bevonulót fogadó békéscsabai cs. és kir. 101. gyalogezred 1914-15-ben az orosz, 1916-ban a dél-tiroli olasz, majd ismét az orosz fronton küzdött, végül, 1918 áprilisában a Piave mögé szállították. Az ezred Trebinjében állomásozó, kikülönített III. zászlóalja a szerb harctér után az olasz, majd újra a szerb hadszíntéren, azt követően az észak-olaszországi hegyekben, utóbb pedig a volhíniai orosz fronton harcolt, az összeomlás azután ugyancsak a Piave mellett érte. Hasonlóan mozgalmas alkalmazást tudhattak magukénak a szegedi honvédkerület debreceni 3. és nagyváradi 4. honvéd gyalogezredei. A temesvári 20. gyalogló
