A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)
Tanulmányok - Presztóczki Zoltán: Takács Ferenc országgyűlési képviselői tevékenysége (1935-1939)
bevezetése és ezért káros közszellem alakult ki. „Csak a demokrácián keresztül felnevelt nép lesz alkalmas az ország kormányzására és csak ilyen nép nem tesz majd minden elhibázott dologért kormányzati tényezőket felelőssé” - hangoztatta.68 Június 15-én az öntözőgazdálkodás előmozdításáról szóló törvényjavaslat vitája során Takács szégyenteljesnek nevezte azt a kormányzati ötletet, mely szerint munkatáborokat kellene létrehozni. Ugyanakkor célszerű lenne ínségmunkásokat is bevonni az öntözési munkálatokba. Takács beszédét helyeslő közbeszólásaival „földije”, Kun Béla is nyomatékosította. A baloldali képviselő előadta, hogy 1900- ban hozott a parlament egy törvényt az öntözéses gazdálkodás támogatásáról, de ezt nem sikerült végrehajtani. A legszegényebb talajokon élő emberek a legszorgalmasabbak. Aki Kopáncson megél, az megél bárhol a világon Takács szerint. Mivel a bolgárkertészet részére nincs megfelelő képzett munkaerő, ezért az öntözéses gazdálkodás elsajátításához szükséges képzéseket a gazdasági egyesületeknek kellene országszerte koordinálni. Az állatállomány folyamatos csökkenésére is felhívta a figyelmet: sertésből, juhból és szarvasmarhából is mintegy egymillióval kevesebb volt 1937-ben, mint a korábbi időszakban. Az állatállomány minőségi feljavítása éppen a csökkenő tendencia miatt ütközik nehézségekbe. A föld trágyázását is gyakrabban kellene elvégezni, ez azonban a műtrágya magas ára miatt lehetetlen. A megoldást a feldolgozóüzemek létesítése, az utak karbantartása és jobb kihasználása, valamint megfelelő szakmunkásréteg kiképzése jelentené. Darányi Kálmán - földművelésügyi miniszteri minőségében - Takács szavaira reagálva megjegyezte, hogy egymillió pengőt különítettek el propaganda célokra és munkások képzésére.69 1937. november 9-én az első világháború tűzharcosainak támogatásáról szóló törvényjavaslat vitája során Takács felhívta a figyelmet arra, hogy ezt a kérdést a törvényhozás nélkül is el lehetett volna már rég intézni. Természetesnek kellett volna lenni, hogy azok az emberek, akik „hátsó gondolatok nélkül” teljesítették kötelességüket a különböző frontokon, és tagjai voltak a harcoló csapatoknak, élvezniük kell a társadalom megbecsülését a háborút követő időszakban is. A háborúról így vélekedett: A magyar, a színmagyar csapattestek, a magyar katonák hátrányos helyzetben voltak a hadseregben, nemcsak a szövetséges hadseregeknél, hanem még a monarchián belül is. „Az 1914-es galíciai és szerbiai visszavonulás idején Takács szavai szerint „szédületes pocsékolása folyt a magyar életnek és a színmagyar csapattesteket, a legkiválóbb embereket áldozták fel bizony sokszor meggondolatlanul... sokszor tervek és komolyabb előrelátás nélkül.” Ugyanakkor kijelenti, hogy „azokat a hibákat, amelyeket elkövettek, még mindig helyre lehet hozni és nem lehet magunkat azzal mentegetnünk, hogy idejét múlta ez a kérdés.” A katonák választójoga kapcsán kiadott miniszterelnöki nyilatkozat alapján sok jóra nem lehet számítani. A katonákra és feleségeikre is ki kellene terjeszteni a 68 Képviselőházi Napló, 1935-1939. XIV. köt. 340-345. Képviselőházi Napló, 1935-1939. XIV. köt. 472-475. 107
