A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)

Tanulmányok - Makó Imre: A mozi hódmezővásárhelyi történetéből

1919-ben és 1920-ban a már említett nehézségek miatt a mozielőadások csak rendszertelenül követhették egymást, és csak 1920 utolsó harmadában váltak rend­szeressé, akkor is legfeljebb 2 előadást tartottak egy napon, vasárnaponként. Az év folyamán nem egészen 200 előadásra található utalás a sajtó moziműsorában. 1920 augusztusában két helybeli lakos, Morvay János és Gartsik Tivadar keres­kedő filmszínház építésére kért engedélyt a Szent Antal utca 9. szám alatti telken. Mint írták, „egy ilyen direct mozgófényképek bemutatására szolgáló színház felépí­tése hiányt pótolna városunkban, mert a Fekete Sas nagyterme színházi előadások, bálák stb. tartására is leköttetik; már pedig egy kb. 70 000 (valójában 62 ezer - M. I.) lakossal bíró városban egy állandó mozgószínház kultúrszükségletet elégít ki”.69 A valós igényt is feszegető beadványt azonban már eleve nem támogathatta a tanács. Ugyanis még annak tárgyalása előtt, 1920. október 1-jén kormányrendelet jelent meg a mozgófényképüzemekről. Ez főbb pontjaiban - számos más intézkedéssel együtt - az ellenforradalmi rendszer konszolidálását volt hivatott szolgálni. A moziengedé­lyek megadásának kizárólagos jogát a belügyminiszter hatáskörébe utalta, ugyanak­kor elrendelte a korábban kiadott engedélyek revízióját is; újra történő elosztásukkor a kurzus hívei és pártfogoltjai számíthattak előnyre. Az új rendelkezés elve volt, hogy működési engedélyt főleg csak természetes személyek kaphatnak, közülük is elsősorban azok, akik az állam gazdasági támogatására tarthatnak számot mint va­gyontalan hadirokkantak, legalább két kiskorúról gondoskodó hadiözvegyek stb. Jogi személy csak kivételesen részesülhet engedélyben, amikor azt az előadások tudomá­nyos vagy hazafias jellege, és ezért a befektetési tőke magassága vagy jövedelmező­ségének kisebb valószínűsége, illetve a vállalkozás jövedelmének közérdekű rendel­tetése indokolttá teszi.70 A mozi városiasítása 1920. november 30-án, amikor az ügy újból a közgyűlés elé került, már sokkalta égetőbb kérdésként merült fel, mint három évvel korábban. A város lakossága az utóbbi időben annyira elszegényedett, hogy a közterheket újabb pótadó-emeléssel már nem lehetett fedezni. Mindez módfelett szükségessé tette, hogy a város megragadjon minden új jövedelmi forrást. Az 1920. szeptember 1-jei tanácsülés már előbb megbízta dr. Juhász Mihály tanácsnokot, Reich Ede főmérnö­köt és Kmetykó Károly főszámvevőt, hogy sürgősen tanulmányozzák a Fekete Sas nagytermében lévő mozgófénykép-színház házi kezelésbe történő vételét. A tanács határozati javaslatát magáévá téve a törvényhatósági bizottság, folyósítva a célra 450 000 koronát, halogatás nélkül ki is mondta ezt.71 A termet ideiglenesen napi bé­rért a mozifelszereléssel és játszási engedéllyel egyedül rendelkező özvegy Havas Henrikné született Fielgut hona kapta meg. Játszási jogának bebiztosítására - amihez gróf Bethlen István és dr. Szádeczky Lajos nemzetgyűlési képviselők közbenjárását is megkérte - a város már 1920 no­vemberében feliratot intézett a belügyminiszterhez. A rendelet elvéhez igazított in­69 HL Tan. ir. II. 4492/1920. 70 A m. kir. kormány 1920. évi 8.454. M. E. számú rendelete. 71 HL Hódmezővásárhely Város Polgármesteri Hivatalának iratai. V. 81/1936.-17.395/1920. 83

Next

/
Thumbnails
Contents