A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)
Adattár - Francisztiné Molnár Erzsébet: Hódmezővásárhely belterületén működő általános iskolák IV. rész
Az igazgató levélben kérte a felettes szerveket, hogy az iskolához szorosan hozzá épített, és csak egy ajtóval elzárt Szt. Domonkos nővérek klauzúrájának felső emeleti helyiségeiből három termet biztosítsanak az iskola számára. Igényt tartottak még a kápolnára és a sekrestyére is. A tárgyalások során a szerzetesek hajlandóságot mutattak a felső emeleti helyiségek közül a három legnagyobbról lemondani, és azt az államnak iskola céljára bérbe adni. Később az igazgató azért harcolt, hogy az egész épület iskolai célokat szolgáljon. Az 1951-1952-es tanév alatt 8 tanteremben 10 tanulócsoport (4 alsó és 6 felső) működött 10 nevelő vezetésével.4 A megszerzett területnek nem sokáig örülhettek, mert az iskola felét hamarosan elvették a szomszédos Mezőgazdasági Technikum Kollégiuma számára. Az iskolában, mint módszertanátadó intézményben sok tanárjelölt töltötte gyakorló évét. A szakos ellátottság megfelelő volt, az éneket és a testnevelést már az alsó négy osztályban is szakosították. Ekkorra már 400 főre emelkedett a növendékek száma, és 11 tanuló csoportban 15 nevelő tanított. Az osztálytermek hiánya miatt kénytelenek voltak váltakozó rendszerben tanítani. Beindították a Dolgozók Általános Iskoláját is, ahol a felnőttek szívesen tanultak. 1954-ben Kis Rozália lett az igazgató. A tanulólétszám folyamatos emelkedése miatt 1956. szeptember 8-án az alsó tagozatosok részére igénybe vették az ún. Hajdú-házat a Sztálin (ma Andrássy) utca 34. szám alatt, amelyben az Óvónőképző is működött. 1956 novemberében az iskolát Kossuth utcai Általános Iskolának nevezték. Két év múlva ismét visszakapta régi nevét és újból Sztálin utcai iskolának nevezték. Szervezetileg az iskolához tartozott a Zrínyi és a Virág utcai óvoda. 1959-től Vári Ernő matematika-fizika szakos tanár vezette az intézményt. 1960-ban 515 tanuló látogatta az intézményt. Ekkor vált koedukálttá az iskola, és ekkor határozták el az épületben lévő kápolna átalakítását, amellyel a tantermek számát kívánták növelni. Az igazgató kérésére 1961. szeptember 5-én megkapták az engedélyt a német nyelv rendkívüli tárgyként való oktatására, mivel a nyelvtanár adott volt Zoltán Béláné tanárnő személyében. 1962-ben Kiss János Képzőművészeti Főiskolát végzett tanárt nevezték ki igazgatónak. 1964-ben befejeződött a nagy átalakítás, a kápolnából négy tantermet nyertek, új korszerű kiegészítő helyiségeket építettek, új bútorokat és sok modem szemléltető eszközt vásároltak. Kiépítették az ivóvíz rendszert, a tornaterem mellett villanybojlerrel ellátott tusolót építettek. Megszűnt a Lenin u. 34 sz. iskolatelep, az 510 tanulót egy épületben helyezték el. A szűk udvar, a mozgásigény kielégítését komolyan akadályozta. Ebbe az iskolába jártak a Leányotthonos növendékek, és a tanyai tanulók kollégiumának diákjai is. A nevelőotthonos gyermekek igen sok gondot okoztak, mert éveken át halmozódó hiányossággal érkeztek az iskolába.5 1965. április 25-én az iskola dísztermében rendezték meg az intézmény névadó ünnepségét. A sok nevet megélő iskola végül József Attila nevét vette fel, amely a bezárásáig nem változott. A kibővített épület ebben a tanévben már kicsinek bizonyult, hiszen a 12 tanteremben 15 tanulócsoport működött. A következő tanévben sem változott a létszám, de a 15 osztály mellett még 3 napközis csoportot, sőt a Vendéglátó és Kereskedő Iskola tanulószobáját is el kellett helyezni. A városban ekkor egyedül csak ez az általános iskola kapcsolódott be a korszerű módszerek, eszközök alkalmazását vállaló, kísérletező, megyei intézmények sorába. Valami 4 CSML HL Hmvhely Városi Tanács VB Ép. és Közi. Oszt. ir. 1223-4/1950. 5 CSML HL Hmvhely Városi Tanács VB Müv. Oszt. ir. 156-6/1965. 321
