A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)
Emlékezés - Talmácsi György: Vásárhely jeles sportolói V.
mérkőzés vagy edzés, mindig képes izzani, telve van a kosárlabdázás iránti szenvedéllyel. Nem csak éli, érti és érzi e szép, látványos, világszerte népszerű játékot. Fáradhatatlanul szuggerál, magyaráz, kiabál, uram bocsá’ még üvölt is, ha szükségét látja.”5 1977 decemberében érkezett ajánlat Vásárhelyről részére: vállalja el a férfi csapat edzéseinek vezetését. A Magyar Kosárlabda Szövetség átszervezte a bajnoki rendszert, megszüntette az NB III osztályt, ezért a férfiak előző bajnoki ötödik helyezésükkel kiestek a megyei osztályba. A kispadon Balogh Imrét váltotta, akit egy későbbi nyilatkozatában így jellemzett: „Nagyon lelkes volt, és a sportág iránti imádatát ráragasztotta mindenkire. Vásárhelyért és a kosárlabdáért szinte mindenre képes volt, általában helyiekre, vagy a városhoz kötődő fiatalokra építette az együtteseit. Mindenki szerette, tisztelte.”6 Imsi bácsi belefáradt a mindennapok küzdelmeibe és már csak az NB Il-es női csapat irányítását vállalta. A kosaras fiúk leszálló ágba kerültek, amit annak köszönhettek, hogy nemigen jártak edzésre, és ez megbosszulta magát. Balogh Imre beoltotta játékosaiba a kosárlabdázás szeretetét és a vásárhelyi szellemiséget, ami talán a legfontosabb volt számára. Szakmailag viszont új szelek fújtak ekkor már a sportágban, a sok és intenzív edzésen túl az ötletjátékot - amiben a magyar kosárlabdázás nagyon erős volt - kezdte felváltani a figurális, tudatos helyezkedést igénylő játék. Faragó István új játékstílusa, jó értelemben vett agresz- szív edzői személyisége hamar eredményekben nyilvánult meg: egy év megyei osztályú szereplést követően 1978. január 12-én magasabb osztályba jutott a csapat. A második osztályozó mérkőzésen: Bajai MAFC - HVSE 63:69 (37:21). HVSE: dr. Elek (10), Czuprák (26), Szilágyi F., Kováts (7), Makay (4), Dras- kovits (10), Rudolf (11), Kotormán, Dezső, Rárósi. A játékosok az eredmények láttán újból rendszeresen jártak edzésre, sokat dolgoztak, és nagyon értékelték a tudatos munkát. A főiskola tornaterme után a Kossuth Zsuzsanna Szakközépiskola tornacsarnokába tették át székhelyüket. Ez egy igen különleges terem volt, ami bepucolatlan tégláival és beton elemeivel ridegnek tűnt. Talaja gyenge minőségét az okozta, hogy a betonra volt ráhúzva egy vékony Graboplast réteg, amit a vendégcsapatok nem kedveltek. Megszaporodott a nézők száma is, a Kossuth terme igazi oroszlánbarlanggá vált - a vendégcsapatok ezt sem kedvelték igazán. A vásárhelyi csapatban hosszú éveken át egyetemi előfelvételis katonák voltak a vezéregyéniségek, akik közül kiemelkedett Moss László, Halmai Tamás és Meszlényi Róbert. Ok később edzőként, sportvezetőként a magyar kosárlabdázás vezető személyiségeivé váltak. Nagy erősítést jelentett a vásárhelyi nevelésű Szilágyi László, dr. Pataricza Gábor és dr. Kecskés Ákos hazatérése Szegedről, de a helyi fiatalokon kívül megjelentek a csapat környékén szegedi játékosok is. Az első félprofi fizetett kosaras Valaczkay Győző lett, őt követte többek között Boros Zol5 Csongrád Megyei Hírlap, 1976. szept. 10. 6 Délvilág, 2010. nov. 25. 285
