A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)

Emlékezés - Korody-Paku István: Csikós Bandi, egykori iskolatársam

KORODY-PAKU ISTVÁN CSIKÓS BANDI, EGYKORI ISKOLATÁRSAM

Egy gyűjteményes kiállítás után, a tulajdonos közlése saját festményeiből sokak számára talán nem a helyes eljárás. Azért az most a kívánságom, hogy megosszak hét képet a Szeremlei Társaság évkönyvének olvasóival, mert ezek a festmények nincsenek Magyarországon, és szükségét látom, hogy képeimet Vásárhelyen is megismerjék.

Bandihoz baráti kapcsolat fűzött. Ugyanazon évben, 1953-ban, kezdtük el koptatni a vásárhelyi Központi Fiúiskola lépcsőit. Bandi a B, én az A osztályban. Ok, mármint a B-sek Macher Lajos tanár úr pálcája alatt hajoltak fel a padra, becses felüket mutatva, ha rosszak voltak. Bandi nagyon csendes, feltűnést kerülő, télen- nyáron Kishomokról biciklin bejáró kisiskolás volt. Osztálytársai (Kelemen Miki, Molnár Fecó) véleménye szerint Csikós Miklós rajzóráin korán kitűnt tehetségével. Maga ezt írja (idézet Pogány Gábornak adott önvallomásaiból): „A legkorábbi rajzom, ami fennmaradt az 13 éves korombeli, teljesen fölnőttes, a szándéka szerint legalábbis. (...) Középiskolai dolog, a Füstös Zoltán szakkörében, ahol nagy hatással volt Barcsay, (...)” Itt meg szeretnék állni az életrajzban és személyes élményekkel folytatni.

1979-ben, miután visszatértem Európába, édesanyám falán felfedeztem Bandi „Pusztai lovak” című képét. Azóta nálam van ez az érdekes festmény. Napsütésben tisztán kirajzolódnak a lovak, de ahogy közelítünk az este felé, teljesen más-más lesz hatásuk, végül alkonyaikor teljesen beleolvadnak a pusztába.

Természetesen Vásárhelyen jártamkor mindig felkerestem Bandit a Nagy András János utcában, aki jó pohár vörösborral várt. Leendő feleségemet („Nóra”) is megfestettem vele, valamint három kisméretű képből álló „jegyajándékot” - ez Bandi kifejezése- is vásároltam tőle. Sajnos ezek egyike már nincs tulajdonomban, de a két meglévőt („Fekete korsó” - tulajdonképpen egy csendélet - és „Napos utcán”) nagyon szeretem. Bandi virtuóz ecsetkezelése nagyon jól érvényesül a kis képeken. Főleg az utóbbi fény-árnyék ábrázolása kitűnő a két pletykálkodó asz- szonnyal.

Egészen biztos, hogy szűkebb hazáját, Kishomokot ábrázolja a „Téli tanyabejáró”. Miután megszereztem a képet, megkértem, hogy az én szűkebb hazámat (legalább az év felében), ami most Zamárdi a Balatonnál, is fesse meg. Meg is tette, címe „Balaton”, és amit látunk, az Tihany Zamárdiból nézve. A festményen a szűrt fény hatása dominál, csakúgy, mint a családom kedvenc képén: „Esős, őszi nap a Tiszán”. Isten bocsássa meg, de engem Rembrandtra emlékeztetnek meleg barna színei és a fák ábrázolása.

Egy alkalommal elvittem hozzá japán kamarazene-partneremet, Hidefumi Ivahana fuvolaművészt. Meglepve hallottuk, hogy Bandi Japánba készül és Tokióban lesz kiállítása, annak központi részén a Ginzán. Mivel ugyanebben az időpont273