A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)

Emlékezés - Triznya Arnold: Mihó László – egy elfeledett református lelkész élete és szolgálata 1848–49-ben

teendőket ismertette a gyülekezettel. Meggyőződése szerint: „Legelső teendője e’ percztől fogva, minden becsületes polgárnak, ki hazáját szívéből szereti és a ’ ki képességet is érez magában - lett légyen eddig nemes vagy nemtelen, gazdag vagy szegény - legelső teendője, hogy a’ nemzetőrsereg' zászlója alá hova hamarább fölesküdni siessen. Mert minden eddigi győzelmeink’ biztosítéka egyedül csak a fegyveres önerő. Isten tudja, melly perczben leendhet rá szükség. ” Ezután felhívta a hívek figyelmét arra, hogy legyenek bizalommal az ország és a város vezetői iránt, óvakodjanak az álhírek terjesztőitől és terjesztésétől, törekedjenek a hiúságok mellőzésére, az egyetértésre, és a jellemtisztaságra, legyenek türelemmel és tiszte­lettel a más felekezetekhez tartozók iránt. Beszédét a haza, a király, az alkotmá­nyos szabadság és a testvéri egyetértés éltetésével zárta. Beszédének fontosságát jelzi, hogy a város másnap elrendelte annak kinyomtatását. Az 1848-as esztendő fordulópont volt Mihó László egyházi pályájában, hiszen segédlelkészből önálló másodlelkésszé lett. Székfoglaló egyházi beszédét 1848. május 7-én mondta el. Beszédében a lelkipásztori hivatás mibenlétét, a jó lelki- pásztor főbb ismérveit fogalmazta meg, amelyet négy pontban lehet összefoglalni. Fontosnak tartotta a korszellemmel való együtt haladást, a meggyőző és gyönyör­ködtető előadói készséget, a hivatali buzgóságot, őszinteséget, amely párosul a becsülettel és a szeplőtelen keresztyén élettel. Mihó tehát olyan férfiú ideálját vá­zolta föl, akinek hétköznapi tettei arányban állnak a szószéken hirdetett szavaival, azaz hiteles emberként jelenik meg gyülekezete előtt. A kecskeméti nemzetőrség összeírását a XXII. A nemzetőrségről szóló tör­vénycikk alapján 1848. május 18-án kezdték meg. A törvény 3.§-a révén a papok, lelkészek, tanítók és orvosok is összeírásra kerültek országszerte. A törvény végre­hajtása ellen a katolikus egyház tiltakozott a legélénkebben. A protestáns feleke­zetek között is vita tárgyát képezte a lelkészek nemzetőrségi szolgálata. A XX., azaz A vallásról szóló törvénycikk 5.§-a az egyenjogúsítás jegyében lehetővé tette, hogy „...a bevett vallásokat követő katonák saját vallása tábori lelkészekkel láttas­sanak el. ” Ennél fogva a protestáns felekezetek kevesebb ellenállást fejtettek ki a törvény végrehajtása során. Mint láttuk, a lelkészeknek óriási befolyása volt a tö­megekre, így a kormány nagyban számított tábori szolgálatukra is. 1848 nyarán a délvidéki mozgalmak kirobbanása miatt a nemzetőrséget országszerte mozgósítot­ták. A mozgósítás során Kecskemétnek önkéntesekből 600 gyalogos és 50 lovas nemzetőrt kellett kiállítania. A város által kinyomtatott önkéntesek névsorában 338. folyószám alatt ott találjuk Mihó László református lelkész nevét is. Mihó tehát eddigi egyházi beszédeinek megfelelően, hiteles emberként, lelkészként jó példával járt elöl akkor, amikor a haza valóban veszélyben volt. A kecskeméti nemzetőrségnek július 17-én kellett elindulnia a kiskőrösi tá­borba. Az indulás előtti napon került sor a nemzetőrség zászlajának felszentelésére. A felszentelés ünnepélyes pillanatáról, Hajagos Illés, a város 48-as polgármestere így tudósított a Kossuth Hírlapjának július 30. számában: Szólott még az engeszte- lés szép hangján bajnok polgártársaink hitveseik s véreikhez, s az elérzékenyülés 238

Next

/
Thumbnails
Contents