A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)

Emlékezés - Presztóczki Zoltán: Baksa Lajos Hódmezővásárhely élén

gármestert, hogy a torinói útja során velencei kéj utazást is iktatott programjába, de az ezzel kapcsolatos bizonyítékokkal adósak maradtak.

1894- től Kovács József, majd Endrey Gyula is élesen szembekerült a polgár- mesterrel. A téglagyáros a városi képviselők, és konkrétan a polgármester útiköltségeinek elszámolását firtatta, és kíváncsi volt arra is egyebek mellett, hogy miért késik a városháza ablakainak rendbehozatala. Nem tetszett neki az sem, hogy a rendőrtisztviselők (Nagy Sándor és Póka László) rendbontás alatti magatartását nem vizsgálta ki a polgármester, holott megígérte. Kovácsnak valószínűleg nem tetszett Baksa minden válasza, mert folyamatosan bírálta a ciklus további részében, és hozzá Endrey képviselő mellett a város más befolyásos politikusai is csatlakoztak.

1895- től Hódmezővásárhely is átállt az állami anyakönyvvezetésre. A polgár- mesteri hivatal új egységeként létrejött az anyakönyvi hivatal, amely a város és közigazgatási határa lakosságának családi eseményei nyilvántartását végezte. Ettől az évtől vezetik a polgári anyakönyveket. Ez a vívmány is a Wekerle-kabinet döntéséhez köthető, és az állam, valamint az egyház szétválasztásának egyik végső állomásaként értelmezhető.

Ugyancsak több éves folyamatnak tekinthető a református főgimnázium építésének ügye is, amelyet Futó Mihály igazgató a kezdetektől fogva képviselt. Az ügynek sikerült megnyerni Szeremlei Sámuel lelkészt, illetve Kovács Ferenc volt országgyűlési képviselőt, az iskola egyik patrónusát is. Sokáig kibővítésen gondolkodott a református egyház vezetése, majd Meixner Károly minisztériumi építészmérnök felmérése és megállapításai nyomán 1893-ban új gimnáziumi épület emelése mellett határozott. A forrást államsegéllyel és hosszú lejáratú állami hitellel vélték megoldani. Baksa polgármester és egyházi főgondnok magáévá tette a javaslatot és felvetette a presbitériumnak, amely megszavazta azt, és felhatalmazta Baksát, Szeremleit és Futót, hogy Klamarik János miniszteri tanácsosnál, illetve a VKM miniszterénél, államtitkáránál képviseljék a hódmezővásárhelyi református egyház érdekeit.

A kiegyezést követően a református egyházközség és a városvezetés sajátos összefonódását tapasztalhatjuk. Az 1870-ig főbíróként működő Balogi Soma református presbiterként, Kristó Lajos 1865-ig belhivatalnokként, jegyzőként működött. Baksa Lajost azonban a református hívek világi elnökükké (főgondnokukká) választották a magas kora miatt lemondott Szabó Mihály volt polgármester helyére. Vásárhely ezzel az 1892 végén meghozott döntéssel Hajdúszoboszló példáját követte. A város elöljárói 1888-ban Tury Albertet választották polgármesterré. Ugyanőt a helyi református egyházközség még abban az évben főgondnokává választotta. A vásárhelyi református egyház hívei ezzel a döntéssel az eklézsia nagyszabású terveinek (főleg a gimnázium építésének) megvalósítását várták Baksától.

224