A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)
Tanulmányok - Dobos Irma: Földtani térképezés 1950-ben Hódmezővásárhely és Mindszent környékén
7. kép: Ebédszünetben egy kis jegyzetelés a boglya tövében (az 1-7. képek dr. Dobos Irma tulajdonát képezik) A térképező munka a terepen Különösen hálás feladatnak bizonyult Hódmezővásárhely és Mindszent környékének földtani térképezése, mert területemnek keleti része - mintegy fele - a tiszántúli lösztáblára esett, míg nyugaton keskeny sávban érintkezett a Duna-Tisza közi homokhátsággal. E két egymástól élesen elkülönülő területrész között a Tisza meder és tőle nyugatra átlagosan 5-6 km széles eróziós Tisza mederkitöltés húzódik. Mind a két térképlapon a legnagyobb mélységű térképező fúrás mindössze 30 m mély volt a nagyobb mélység földtani viszonyait csak a korábbi vízfeltáró kutak alapján lehetett megállapítani. Ehhez segítségül lehetett venni főként Halaváts Gyula (1853-1926) rétegtani és őslénytani feldolgozását mindkét térképlapon. Mind a vásárhelyi, mind a mindszenti lapon (8. kép) az 1800-as években készült ivóvízkutakban 200 m körül állapította meg a negyedidőszaki és a pliocén korú rétegek határát a jellegzetes Vivipara böckhi kövületet szintjelzőnek minősíti, amelyet Szentesen és Vásárhelyen valóban sikerült megtalálnia, de Szegeden már jóval kisebb mélységben (150 m-ben) jelentkezett. Bár a térképezés eredményét nem befolyásolta a rétegtani határ elfogadása, de itt meg kell jegyezni, hogy a kövületek újra vizsgálata és értékelése a következő években lényegesen módosult. Bartha Ferenc (1917-1995) és Krolopp Endre (1935-2010) a Magyar Állami Földtani Intézetben tárolt kövületekről megállapította, hogy azok a negyedidőszakban áthalmozott üledékekből kerültek másodlagos helyre. Szegeden egy későbbi az Egyetemi Fűvészkertben artézi kút fúrásakor 198-210 m közötti mélységből Hollendonner Ferenc Larix sp. famaradványt határozott meg, amely hidegkedvelő faj lévén, még a pleisztocént képviseli, úgyhogy itt is közel azonos mélységben lehetett akkor kijelölni a rétegtani határt. A város első hévízkútjának 950 m-éből pedig a levanteire (felső-pliocénre) jellemző kövület került elő. A levantei rétegek 172
