A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)

Tanulmányok - Benkő László: Elszakadók, beköltözők, megmaradók…

mesztésbe, illetve intenzívebb állattenyésztésbe. Ehhez „toboroztak” Európa szegényebb államaiból agrár-középvezetőket, így magyar gazdászokat is. Vásárhelyről is ismerünk több olyan férfit, aki errefelé próbált szerencsét ebben az időben.

Makó Józsefi 1902-1980) a délvidéki Mokrinból került Vásárhelyre 1918 után. Itt szerzett középfokú mezőgazdász képesítést a Kutasi úti M. Kir. Mezőgazdasági Iskolában az 1920-as évek közepén. A hazánkban is érzékelhető hatással járó mezőgazdasági válság miatt kifejezetten gazdasági menekültként szerencsét próbálóként jutott ki 1930-ban Argentínába. Vidéki gazdaságokba kerülve állattenyésztőként, majd rizstermesztő művezetőként dolgozott. Néhány évi kinn tartózkodása után sem nem tudott azonban félretenni, előbbre jutni, így a portugál és spanyol nyelvtudáson kívül mást nem szerzett. A hazautazáshoz szükséges hajójegy árának nagy részét is itthoni szülei, családja küldte ki. Argentína egyébként az egyik legpéldaadóbb, legbefogadóbb állammá vált az utóbbi száz évben, csak úgy emlegetik: Argentína, az argentinok nélküli nemzetek állama. A főként Európából kitelepült népek (spanyol, olasz, lengyel, német orosz, francia és természetesen a magyar is) alkotnak benne nem egyenlő számú, de egyenrangú, nagyon erős, kultúrájukat máig őrző közösségeket.

A két háború között számtalan híressé vált vásárhelyi igyekezett külföldön érvényesülni. Közülük ismertebbek: Beller Ipoly György gimnáziumi tanár, premontrei kanonok (Franciaország), Balla Imre orvos, gyógyszergyári elnök (Franciaország, majd Argentína), Cseszkó Gyula missziós orvos és felesége Hadady Emma (Indonézia), Diószegi Sándor artista (Kanada), Elkán László (Lucien Hervé) fotóművész (Franciaország), Müller Miklós fotóművész (Franciaország, Spanyolország), Lindenfeld Emil festőművész (Olaszország, USA), Kallós (Klein) Árpád festőművész (USA), Szécséner Sándor építész (Franciaország).

A gazdasági válság elől menekülők egy része, akik a német vagy francia bánya- és iparvidékeken vállaltak munkát, vagy a könnyebb de veszélyesebb hadsereget és a francia idegenlégiót választják. Vásárhelyről 1929-ben négy fiatal indult el Franciaországba azzal a szándékkal, hogy az iparban dolgoznak majd. Néhány hónapnyi alkalmi munka után egyikük, Mucsi István vásárhelyi kereskedősegéd találkozott olyan magyarokkal - sőt vásárhelyivel is - akik már az idegenlégióban szolgáltak. Habozás nélkül beállt közéjük, bejárták a francia fennhatóság alá tartozó Észak-Afrikát, Kis-Ázsia és Szíria vidékét. A harcokkal teli tizenöt évnyi szolgálat alatt az őrmesterségig vitte, rendszeresen levelezett édesanyjával és a vásárhelyi barátokkal. Utolsó levelében azt írta, hogy leszerel és hazatér, helyette azonban csak a hivatalos halálhíréről értesíti édesanyját a francia nagykövetség...44

„Édösanyám szennyes üngöm, gatyám Házasodnék, de nem gyünnek hozzám,

Jaj, de kényös lyányok laknak erre,

Rá se néznek a szögény legényre.

^Független Újság, 1949. jan. 19. 4.

148