A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)
Névadónkról - Antal Tamás: Szeremlei Sámuel és a reformáció
egyházáról is megemlékeztek”. Mindennek köszönhetően Vásárhelyen a keresztyén vallások szabad gyakorlata érvényesült, a társadalom vallásos meggyőződése pedig „a reformáció útján új életre támadt”.17 A 18. század eleje egyben a város újkori történetének kezdete is. A törökök kiűzése után az elvándorolt lakosság egy része visszatért, már 1699-ben tekintélyes számú népesség szállta meg Vásárhelyt, majd pedig a korábbi környező falvak pusztává lett területeit legelőkként a külterületéhez kapcsolták, amiért nem kellett külön taksát fizetni, így a szegedi kincstári tiszttartóság felügyelete alatt is az agrárgazdaság hamar megalapozottá vált. Bizonyítja ezt, miszerint a város mindkét földesurának, Károlyi Sándornak és Schlick Lipótnak is ki tudta fizetni az adót, noha a település hovatartozása s a kettőjük földesúri joga sokáig vitás volt, s - mivel a Rákóczi-szabadságharc Vásárhelyet nem érintette súlyosan - mindez ellenére a lakosság gyarapodása viszonylag dinamikus tendenciát mutatott.18 Talán ezért is történt, hogy a protestáns egyházak az oktatásügyet szintén felkarolták (schola est seminarium ecclesiae), ami a 18. század elején még kisebb állami figyelemben részesült, hiszen az csak Mária Terézia idején került a birodalmi fejlesztés („a felvilágosult abszolutizmus”) középpontjába. A rendes iskoláztatás a városban s a környékén még a törökkorban is fennállott, „sőt ifjaink az egész korszakban a külföldi egyetemeket is látogatták, [...] s ebbéli törekvésökben a vármegye akkor is támogatta őket, mikor a kormány a külföldre járást eltiltotta”. A vármegyénél azonban a város önkormányzata jobban támogatta a tanügyet: eredetileg tőle származott a mesterek földjavadalma és fizetése, az építette az első református oktatási intézményeket is, élelmezte a tanítókat s a diákokat, de a fenntartás valódi terhe az egyházakra nehezedett.19 Szeremlei munkáiból tehát kiviláglik, hogy a reformáció Hódmezővásárhelyt két különböző időszakban is gyarapította: mindjárt a 16. század első felében, majd kétszáz évvel később, a törökkor utáni abszolutizmus alatt. A történetíró szavaiból kitetszik, hogy bár az objektivitást tartotta szem előtt, mégsem tudott vagy nem akart mindig elvonatkoztatni a református teológus énjétől: a kálvinizmus nemes emberi tartását, az egyháza múltját és jelenét konzekvensen többre értékelte a katolikusokat előnyben részesíteni igyekvő állami közpolitikával szemben. 17 Uo. 627. 18 Marjanucz László: A 18. századi Hódmezővásárhely Szeremlei művében. In: A hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság évkönyve 2012. Szerk.: Kovács István, Presztóczki Zoltán. Hódmezővásárhely, 2013. 23-28. 19 Szeremlei 1913. 627-632. 13
