A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)
Tanulmányok - Dobay Ferenc: Dobay Imre műkertész hódmezővásárhelyi virágkertészetének története (1914–1952)
nagyanyám, bár számára ez nem üdülés volt, hanem sok-sok munka mindenütt. Miután nagyapámmal megismerkedtek, sokat leveleztek, bár a levélírásban főleg nagyanyám jeleskedett, megmaradt sok német nyelvű levele Imréhez az 1900-as évek elejéről. Ekkoriban nagyapámnak még kalandos gondolatai is voltak: 1907- ben kiváltotta kivándorló útlevelét Amerikába, hogy ott szerencsét próbáljon. Szerencsére e tervéről nagymamámnak sikerült lebeszélnie. Végül több éves levelezés, ismeretség után 1908 februárjában kötött Pesten házasságot Dobay Imre és Brauner Karolin. Ehhez még a hatóságoktól is kellett engedélyt szerezniük, mivel hiába volt közös a Monarchia, de különböző állampolgároknak számítottak. Imre ekkor éppen Beresztelkén dolgozott báró Bánffy Zoltán kertészetében, ideköltözött Karolin is. Almásy grófnénak annyira hiányzott az osztrák nevelőnő, hogy táviratban többször is érdeklődött hogyléte iránt. Azonban nagyapám 1909 szeptemberében Gyulára jött, hogy elfoglalja főkertészi pozícióját a gróf Almásy Dénes-féle uradalomban, mivel az előző főkertész elhunyt. Imre attól tartott, hogy Karolin számára nem tud elfogadható körülményeket biztosítani, mint kertész, hiszen nagy anyám korábban a kastélyban lakott. Azonban Karolin egy ízben azt írta: „...miért nem akarod elhinni, hogy egyszerű körülmények közt is boldog lennék?” 1907-08-08. (Kékkő, Karolin Imrének). Imre és Karolin levelezését olvasgatva az embernek egy kicsit az a gondolata támadhat, hogy ezt a házasságot elsősorban nagymamám sürgette, és férje önállósodásához is nagymamám akarata és ösztönzése adta a végső lökést. Gyulán a „kertészlakban” folytatódott közös életük. Imre, mint a kastély nagy parkjának gondozója főkertészként tevékenykedett, ami akkoriban egy nagyon jó állásnak számított. Két gyermekük született, Ferenc (édesapám) 1910-ben és Erzsébet 3 évvel később. Fia, Ferenc 1945-től 1952-ig, az államosításig vezette az édesapja által alapított kertészetet Hódmezővásárhelyen. Egy uradalmi főkertészi állás rengeteg juttatással járt. Egy megmaradt díjlevél alapján a komoly készpénzfizetésen túl, pl. borvált- ság, tehéntartás váltsága, búza, árpa, tengeri juttatás, 2 kh. tengeriföld, 2 koca, tej, ingyen tűzifa és a kastélykertészet termékeinek eladásából a felesleges termékek 20 %-a járt a kertésznek. Úgyhogy bizonyára nehéz döntés lehetett, amikor 1914 februárjában otthagyta Gyulát, a biztos állást, és családjával átköltözött Hódmezővásárhelyre, ahol elkezdte megvalósítani régi tervét, egy önálló kertészet megalapítását. A családi hagyomány szerint felmondását gyorsította a gróffal történt összekü- lönbözése, de ennek természetét pontosan nem ismerjük. Mindenesetre erre az összeveszésre utalhat az is, hogy a bizonyítványt, amelyet a főkertészi állás ottha- gyásakor állítottak ki számára, nem a gróf, hanem a grófné írta alá, és az egész irat úgy tűnik, igencsak sebtében készült, bár a viaszpecsétet rányomta az írója. Vásárhelyen egy ácsmester Szegedi úti (Vilmos császár sgt.) villáját vásárolta meg feleségével a hozzá tartozó telekkel együtt, amihez későbbiek folyamán összevásárolta a környező kerteket is. A hódmezővásárhelyi kertészetének létrejöttétől kezdve (1914. március 12.) nagyapám részletes feljegyzéseket vezetett a napi bevételekről, kiadásokról, valamint a kertészetben, a háztartásban, a családban történtekről. „Isten segítségével 113
