A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)

Tanulmányok - Kovács Kálmán Árpád: A szabadság és üdvbizonyosság toposzai Baltazár Dezső 1921. november 6-i hódmezővásárhelyi beszédeiben

(puszta negatio), így annak megcsonkítása,76 hanem éppen ellenkezőleg, a római vallás az igazi hit elegyítése, meghamisítása. Ebben a négyes minimumprogramban a teológiai liberálisok egyházias képviselői, az egyházépítő újortodoxok, a bel- missziói-ébresztői mozgalom elkötelezettjei és később, az 1912-től jelentkező Sebestyén Jenő-féle történelmi kálvinizmus hívei is - különböző alapállásból u- gyan, de mégiscsak - egyet tudtak érteni.

„A teljes bizonyosság alapján állok. Ezt a teljes bizonyosságot csak a kálvini tiszta hitben látom és tartom, amely hit teljesen keresztyén, ugyanekkor szabadelvű is: nem köt le, nem nyűgöz le, sőt teret ad a szabad vizsgálódásnak. Isten az örök igazság, kihez bizonytalan nyelven nem lehet szólani. Teljes szívvel-lélekkel barátja vagyok az építő keresztyéni munkának, megbecsülője a múlt nagyszerű tradícióinak és az Istennel való egyenes összeköttetés nyugodt önérzetével türelmes az Ótestámentum táborával szemben is, éppúgy mint más felfogású keresztyénekkel szemben is. Ebben a mi megcsonkított hazánkban a magyar nemzeti gondolat, a magyar haza eszméjének tántoríthatatlan harcosaként és képviselőjeként állok őrhelyemen” - hangozhatott el Baltazár Dezső rögtönzött válasza az őt üdvözlő pohárköszöntőkre a hódmezővásárhelyi Tisza Szállóban valamivel két óra után. Ezzel az iránymutatás céljából rögtönzött összefoglalásával a tiszántúli püspök zseniális módon reagált az előző évek eseményeire, az ezekben betöltött szerepét ért kritikákra, és politikailag és vallásilag is újradefiniált egy református identitást. Egy olyan önazonosság-tudatot vázolt fel, amely reagált a Szabó Dezső- féle protestantizmuskritikára, nyitott a konzervativizmus felé, elhatárolta magát a forradalmi gondolatoktól és antiszemita szélsőségektől, egyúttal hitet tett a revíziós politika mellett. Megfogalmazott egy az „ora et labora” gondolatán nyugvó református jellegű szociális gondolatot. Kiállt a dualizmus kor nemzeti liberalizmusa értékeinek fenntartása mellett. Elfogadó a schleiermacheri liberális teológia bizonyos értékeivel, de teológiailag inkább az újortodoxia és a debreceni szigorú kálvinizmus felé pozícionálta magát. Teret engedett a belmissziói-ébredési gondolatoknak, de a hitbeli megújulást be kívánta illeszteni azon keretek közé, melyeket jobb történelmi tradíciói adnak a magyar reformátuság elé. A „múlt nagyszerű tradíciói” üzenet a több mint ezer, a több mint 500 és a több 50 éves összekötő kapcsok, értékközösségek megőrzésére. A türelem hangoztatása - nem csekélység ekkoriban - vigasztaló szóként is hangzik az érzéseiben, emberségében és magyarságában egyaránt megsértett zsidóság felé. Mindezt úgy, hogy - a dualizmus korának antidogmatikus kultúrprotestantizmusától eltérően - az evangéliunú öntudat a- laptételei rovására semmit sem hajlandó engedni. A keresztyén egység előmozaz üdvbizonyosság alapja nemcsak az egyéni érzelem, mely hangulatok szerint változhatik, nem is a külső tekintély, hanem Isten erkölcsi jelleme, maga Isten, ki önmagát Lelke által a hívőben megbizonyítja.” Protestáns Szemle 29. (1917) 520-521.

76 Vö. Horváth Pál: Dogmatikai párbeszéd vagy a hitvédelem határai. In: ...és akik mást hisznek? Hívek és egyházak egymásról. Szerk. Szabó Lajos - Tomka Miklós - Horváth Pál. Balassi Kiadó, Bp. 2000. 189.

101