A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2017 (Hódmezővásárhely, 2017)
Tanulmányok - Makó Imre: Fogolycsere révén a Szovjetunióban
tam, de nem tehettem másként. Most már gyakrabban fogok írni. Újra a naftaforrásokhoz megyek már holnap dolgozni a régi helyre. Jelenleg Bakuban nagyon szép és jó minden. Megszűnt a nagy forróság, a legkellemesebb ez az időszak. Bakuban nagyon sok és jó gyümölcs van jelenleg. 1 kg szőlő 8 kopek, de minő szőlő, olyan amilyent odahaza se nem ettem, se nem láttam. Továbbá tudatom, hogy azzal a tanítónőveh házasságomból nem lett semmi. Először is azért, mert én is, ő is koldusszegények vagyunk, még a rajtunk való is alig akad meg, nem volt bátorságunk ezt a két szegénységet összetenni, hogy még nagyobb legyen. Tehát ennek vége, nem is tudom, hogy reá- gondolom-e magam valaha a komoly házasságra. A barátaim pedig váltig unszolnak a házasságra, különösen mióta van itt egy debreceni magyar asszony. Nem tudom, mikor jött ide, most hogy megérkeztem, itt találtam, egy volt hadifogollyal jött ki ide Oroszországba. Valami örmény volt az ura, és itt felejtette Bakuban a magyarok nyakán. No és evvel kínoznak, hogy vegyem el. De hát én ezt az Istenre bízom, hogy vegye ő el, de nekem bizony nem kell őkelme, no de ez csak mind szószaporítás... Most a Losonczi Bandinak74 írok egy pár sort, ha találkozik vele anyám, olvassa fel neki. Most a távollétem alkalmával messze Indiában találkoztam Bandinak egy kebelbeli barátjával. A francia légióban, Kecskeméten még együtt volt a Bandival az utolsó napokban. Szintén egy pap családból származik, de a nevét nem írom meg, mert ő kért reá. Üdvözli és csókolja Bandit. Továbbá, ami kis jót én ott Kecskeméten tettem a Bandiék csoportjának, ez a fiú most nekem ezerszer visszaadta az egész csoport helyett. Ez a fiú 6 év elteltével is megösmert engem, ami úgy hatott reám ott a messze Indiában, mint a mennykőcsapás. Hogy ez miért hatott úgy reám, azt én papírra nem tehetem. Továbbá kérdem anyámat, hogy hát az a kis rokon leány75 ott van-e még, vagy elment, avagy felszabadult az inas éveiből és ma már mester, például szoknyamester. Küldöm neki is rokoni üdvözletem és csókom, azzal a kikötéssel, hogy szeretett anyámnak jól gondját viselje, mert ha nem, ha hazamegyek, azt a kenderszínü haját megkuszálom, de csak úgy, ha azt az időt megéljük. Hát a Mátyás, a flótás ott lakik-e még. Mondja meg neki anyám, hogy szervezzen meg a Mátyás egy magyar cigánybandát és itt lesz a kenyérhez még só is. Jöjjenek ide, még útiköltséget is biztosítunk a magyar határ elhagyása után. (Nagyon nélkülözzük a cigánymuzsikát.) De ezt lehet tréfának is, meg komolynak is venni. Midőn ezen sorokat írom, vendégem érkezik, egy magyar és egy magyar nő, férj és feleség. Mikor engem 1922-ben Pesten a gyüjtőfogházban felkerestek Bódai Zsuzskával, ott anyám megösmerkedett egy elég szép, magas barna nővel. Paksinénak mondotta magát, akinek a félje, azaz Paksi76 ugyanazon a sorson volt, mint én. Együtt is jöttünk ki Oroszországba, és ott Pesten vagy anyám, vagy Bódai Zsuzska lemesélte, hogy én ki és mi vagyok. Például semmi rossz dolgot nem beleértve. No, most ezek engem felkerestek, mint magyar a magyart fel szokta keresni idegen országban. A Paksi felesége hi74 Róla lásd hátul: Életrajzok. 75 Égető Jusztina. 76 Paksi József életrajzát lásd a dolgozat végén. 96
