A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2017 (Hódmezővásárhely, 2017)
Emlékezés - Szigeti János: Egy hatvanéves főiskolai irodalomesztétikai jegyzet
Vajda professzor figyelmét nem kerülte el az általános iskolai tantervek ismerete sem. Ízelítőt kaphatunk Petőfi Sándor: A magyar nemes; József Attila: Szegény ember balladája; Ars poetica; valamint Favágó c. verséből. A nyelvi forma ereje, teljessége hitelesíti az eszmei tartalmat - állítja Vajda, majd az 1955-ös tanulmányában már nagyelemzését nyújtja át a Favágó című költeménynek.7 Vajda László lépten-nyomon tanít. Tanulmánycímét kölcsön véve, az irodalmi nevelés útját bemutató és tudatosító szerző egy hosszabb „tanító-költeményt” tár a hallgatók elé. Vajda professzor azonosulni tudott a nemzet költőjének esztétikai nézeteivel: ... nem a mi rész szerint igaz, ... Olyan kell, mi egészben s mindig az. A jövő tanárnemzedéke sokat tanulhatott, és még fog is tanulságot szerezni Arany János Vojtina Ars poétikájából. A sematikusok, dogmatikusok siserehada ellen József Attila Ars poetica című versének részletével védekezik: Ehess, ihass, ölelhess, alhass! A mindenséggel mérd magad! „Az irodalomtudomány kérdései számomra egyben az irodalomtanítás kérdései” - vallotta be. Érthetően, Vajda László Irodalomesztétikája a maga korában hézagpótló munka. Tartalmát tekintve jóval meghaladja egy főiskolai jegyzet színvonalát. 1964-es nyilatkozatában a következőket olvashatjuk: „... több, mint másfél évtizedes előtanulmányok gyümölcseként szeretnék kiadni egy kötetet Irodalomesztétika címen.”8 Vajda László centenáriumára9 című tanulmányomban igyekeztem teljes képet nyújtani mindenekelőtt az esztéta, az irodalomtörténész, a Móra-kutató életművéről. írásom választ ad arra a kérdésre is, hogy indokolt-e ennyi esztendő távolából egy Vajda László-emlékkönyv megjelentetése. 7 VAJDA László: Az irodalmi nevelés útján = Pedagógiai Szemle, 1955. márc.-ápr. 174— 198. 8 Tiszatáj, 1964. júl. 12. 4 Szegedi Műhely 2009. 2. sz. 104-123. 302
