A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2017 (Hódmezővásárhely, 2017)
Emlékezés - Földesi Gyula: Barátok voltunk és maradunk – Földvári László emlékére
FÖLDE SI GYULA BARÁTOK VOLTUNK ÉS MARADUNK Földvári László 1941-2016 Hódmezővásárhely egyik sokszínű, sokat dolgozó, remekül adomázó személyétől kellett búcsúznunk. Ismert volt a megyében és országosan is. Egy iskolába jártunk - a Központi Általános Iskolába - az öcsémmel egy osztályba járt, ismeretségünk onnan ered. Már gyermekként is kitűnt rendkívüli képességével és minden iránt érdeklődő, kutató elméjével. Közeli barátai már mind elmentek: dr. Dömötör János, Herczeg Mihály, Felletár Béla, Lázár Imre, id. Hegedűs Endre, Fodor József, Steiner Béla és még sokan mások. Mindenről és mindenkiről alapos ismeretek birtokában írt. Nagyszerű elbeszélő volt. Életútjáról úgy beszélt, mintha azok tegnap történtek volna. Iskolai éveiről is úgy tudott mesélni, osztálytársairól, tanárairól, barátairól, hogy szinte láthatóvá tette emlékeit. Több végzettséggel rendelkezett, ezért dolgozott több területen. Mindenütt mindenkit ismert, és ki tudja milyen úton, módon, de a velük történtek is mélyen megültek emlékében. Szerettem volna meggyőzni, hogy írjon életútja cikcakkjairól, barátairól, ha többet nem, de egy-egy „Egypercest”. Nemcsak én, hanem akik közelebbről ismerték, tudták és tudják, hogy folyamatosan tudott mesélni. Én többször is órákig hallgattam és hallgatnám és olvasnám történeteit: a mérleggyári tanulóéveket, a munkahelyeiről (Székkutasi Petőfi Tsz, a Ságvári Tsz, a Gorzsai Állami Gazdaság, az Alföldi Porcelángyár, a Helyőrségi Tisztiklub, a Petőfi Sándor Művelődési Központ és a Szerdahelyi József Kht.) megosztott mindig pozitív tartalmú emlékezéseit, vidámsággal teli meséit. De otthon volt Vásárhely sportéletének és színházi életének történetében, azokat meg is írta. Ezekben az írásokban „társszerzőként” vehettem részt. ( Amikor a színészek beértek a városba, megszólaltak a harangok... - Hódmezővásárhely színháztörténete 1816-1957, illetve A hódmezővásárhelyi Petőfi Művelődési Központ Krónikája 1948-2011) A Százéves a hódmezővásárhelyi labdarúgó sport története című közös munkánk befejezését, kiadását hagyta rám, valamint Hódmezővásárhely termelőszövetkezeteinek történetét. írásaiban a saját maga által megélt élményeket vette alapul, de azokat mindig körbejárta, időben visszamenve is. A Hódmezővásárhelyi Levéltár és a Németh László Városi Könyvtár törzskutatója volt. Órákat, napokat, hónapokat, éveket töltött ott el, hogy a legapróbb részleteket is kikutassa és könyvvé formálja. Büszke volt családjára és sokat mesélt róla. Felesége, Zsuzsika ott fejezte be pedagógusi pályáját, ahol Laci elkezdte tanulmányait. Szeretettel beszélt fiairól, Csabáról és Attiláról, azok családjáról, köztük az unokákról. Felesége halála után nem találta helyét és leköltözött a Nyugdíjas Lakóparkba. Ott folytatta írói tevékenységét. Azt gondoltuk, rendbejönnek napjai, de sajnos, pár hónap után olyan betegség érte, mely kórházi kezelést igényelt. Emlékét, mint kiváló emberét, barátai, ismerősei, olvasói biztosan megőrzik, és hiányát érezni fogják. Ő, míg élt, vásárhelyi maradt. Nem tehetünk mást, mint hogy tovább éltetjük emlékét és befejezetlen könyveihez kiadót találjunk, ezzel teljesítve a neki tett ígéretemet. 281
