A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2017 (Hódmezővásárhely, 2017)

Emlékezés - Nagy Vera: Herczeg Mihály néprajzi írásai

Érdemes felidézni a könyv bemutatóját is, amelyre 1994. március 25-én került sor a helyi Vendéglátóipari Szakközépiskola aulájában. A bemutatót hagyományos helyi ételekből összeállított vacsora követte, melyet az iskola diákjai készítettek és szolgáltak föl. A megőrzött menükártya alapján a következőkből állt: kötözött táskaleves, embörös vegyestál (sülthűs, hagymásvér, fehér sültkolbász, héjában sült burgonya) hordós savanyúság, barátfüle, vízen kullogó.

A város gasztronómiai hagyományainak bemutatását kisebb cikkekkel is igyekezett teljesebbé tenni. „Megadtuk a savát-borsát”9 címmel a vásárhelyi nép által használt fűszereket mutatta be 1991-ben.

Az ételek mellett érdeklődése kiterjedt az italokra is. A Pálinkafőzés Hódmezővásárhelyen* 10 11 című, 2005-ben megjelent könyvében olyan témát dolgozott föl, amelyre eddig a néprajzi szakirodalom sem fordított nagy figyelmet, noha a legtöbb múzeum anyagában föllelhetők ehhez kapcsolódó tárgyak, elsősorban pálinkatároló cserépedények, esetleg pálinkafőző berendezések. Tanulmányában nemcsak a pálinkafőzés leírására szorítkozik, de a tőle megszokott módon a pálinkafőzés és a pálinkafőzdék helyi történetét is mélyreható alapossággal ismerteti. Nagyobb terjedelmet szentel a pálinkatároló edényeknek, amelyek készítésében a vásárhelyi fazekasok különösen jeleskedtek. A város népművészetének kiemelkedő darabjai a cserép butykoskorsók, butellák, melyekből újabb és régebbi példányokat egyaránt bemutat. Nem feledkezik meg azokról a kocsmai üvegedényekről sem, melyekben a pálinkát a vendég elé tették.

Utolsó, a táplálkozás témakörét kiegészítő nagyobb tanulmánya a városmonográfia néprajzi kötetében, a Kézműipar fejezetben olvasható Hódmezővásárhely háztartási és élelmiszeriparának néprajzaEzen belül is nagy hangsúlyt kap a hajdan jelentős malomipar bemutatása a szélmalmokkal, vízimalmokkal, szárazmalmokkal, majd az újabb gőzmalmokkal. Az itt termett, kiváló búzából nyert lisztet nemcsak a háztartásokban használták föl, de egyes mesterségek fontos alapanyaga is, így a pékek, cukrászok, kenyeres, süteményes, zsömleárus kofák számára is nélkülözhetetlen volt. 19. századi adatokat hoz a hentesek és mészárosok tevékenységéről. Nagyobb teret szentel az italméréseknek, vendéglátásnak, melyet a 18. század első felétől dokumentál. Megismerhetjük a 19. század jelesebb kocsmá- rosait, felsorolja a város kisvendéglőit a 20. század elején utalva egyben területi elhelyezkedésükre. A sör- és pálinkafőzés rövid története mellett, a szikvízgyártás kezdeteiről és első művelőiről is képet kapunk. A tanulmányban figyelmet szentel a háztartási iparoknak is, melyeknek egy részét háziiparszerűen művelték. A mosás tisztálkodás témakörébe tartozó iparok - szappanfőzés, keményítő készítés, kékítő előállítás stb. - leírása hiánypótló, hiszen a néprajzi szakirodalomban alig esik szó

4 HERCZEG Mihály: „Megadtuk a savát-borsát” = Vásárhely és Vidéke, 1991. június 9. 5.

10 HERCZEG Mihály: Pálinkafőzés Hódmezővásárhelyen. Hódmezővásárhely, 2005.

11 HERCZEG Mihály: Hódmezővásárhely háztartási és élelmiszeriparának néprajza = Hódmezővásárhely néprajza II. köt. Főszerk. NOVÁK László Ferenc, szerk. NAGY Vera, SZENTI Tibor. Hódmezővásárhely, 2015. 805-826.

267