A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2017 (Hódmezővásárhely, 2017)
Tanulmányok - Kovács László: Egy egyedülálló könyvgyűjtemény fénykora és pusztulása
iratokét 255 millió forintra becsülték). Az árverés után a papíralapú állomány egy részét hulladékként újrahasznosították, másik részét télen eltüzelték. Összefoglalás A történelemben nyoma van könyvtárak és művészi értékek észbontó pusztulásának tűzvész, vandalizmus és háborúk következményeként, de könyvállománynak ilyen méretű elpusztítása és elégetése békeidőben mind a mai napig a történelemben egyedülálló. Nem szándékunk, hogy itt bárkit vagy bármilyen állami intézményt hibáztassunk, de kétségbevonhatatlan, hogy ez a jó szándék által vezérelt terv jó eredményekkel járt volna éppen most, ebben az időszakban, amikor a tudomány számos ága újra erőre kap, életteret harcol ki magának, vagy amelyeket magyarországi felsőoktatási intézményeknél most alapoznak meg, és amikor a könyvtárak alig várják, hogy sok kutatási területhez monográfiákra tehessenek szert. Mostanra nyilvánvalóvá vált, hogy nem volt életképes az az elgondolás, hogy az egész gyűjteményt csak egyetlen magyarországi könyvtár vegye át. Egy ekkora gyűjtemény szakszerű elhelyezését viszont mindig megkönnyíti az a megoldás, ha a kezdet kezdetén a szakterülethez értő kanadai, amerikai és magyar szakembereket és könyvtárkezelési szakértőket vonnak be a munkába. Erre volt elég idő Selye János 1982-ben bekövetkező halála után. Az óriási és egyébként felbecsülhetetlen értékű gyűjtemény legjobb és legalkalmasabb részét már akkor ki lehetett volna válogatni, amikor azok még az intézet polcain várták sorsukat. A gyűjtemény becsomagolása, hajóra rakása és további fuvarozása jelentős összegbe került. Ennek az összegnek csak egy töredéke elegendő lett volna arra, hogy szakértők bevonásával a megfelelő anyagokat a helyi alkalmazottak segítségével, a meglévő nyilvántartásra támaszkodva kiválogassák. Ezt követően a monográfiákat és szakfolyóiratokat szétoszthatták volna az arra legalkalmasabbnak talált egyetemek és kutatási központok között, és az előre meghatározott helyekre szállíthatták volna. Az alapítvány pénzeszközeinek megmaradt részét pedig a gyűjtemények feldolgozására lehetett volna fordítani. Ahogy a Szegedi Egyetemen az egyik kolléga találóan megjegyezte: Ennek a tragikus példának a tanulsága a jövőre nézve az, hogy „ajándék lónak mindig nézd meg a fogát”. Utószó A szakosodások korában élünk. A szakember fogalmát így határozta meg valaki a magyar származású amerikai tudóssal, Teller Edével kapcsolatban, aki 1908-ban Budapesten született: „Azt nevezzük szakértőnek, aki saját bőrén tapasztalta meg mindazokat a hibákat, amelyeket valaki a saját szűk szakmai kö227
