A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2017 (Hódmezővásárhely, 2017)
Tanulmányok - Zeman Ferenc: A Hódmezővásárhelyi Gazdasági Egyesület két világháború közötti históriája
egyesület élére Temesváry Imre64 országgyűlési képviselőt, pénzügyi szakembert javasolta, aki a gazdák egyhangú támogatása esetén hajlandó volt vállalni a felkérést és a szanálás nehéz feladatát. Temesváry megválasztását a GE választmánya is egyhangúlag támogatta. Az alelnök-jelölések kérdésében azonban csak nehezen tudtak megegyezni. A régi választmány január 22-ei ülésén végül Karasz Pétert, a Gazdaifjak elnökét, Tárkány Szűcs Ferencet, a Gazdaifjak alelnökét és Lénárt János korábbi ügyészt jelölte a három alelnöki pozícióba. Az eljövendő elnök a tagoktól a széthúzást keltő politizálás kikapcsolását kérte. Közben a főispán és Temesváry Imre is tárgyalásokat kezdett a földművelésügyi minisztérium vezetőivel, akik a „legnagyobb megértéssel” és közérdekként nyilatkoztak a Gazdasági Egyesület megmentéséről. Jó szándéka jeléül a Hódmezővásárhelyi Takarékpénztár is elhalasztotta a január 25-ére kitűzött székházárverést.65 Az 1937 februárjában megtartott tisztújító közgyűlésen a régi elnökség leköszönt, majd a rég nem látott létszámban megjelent kétszázötven tag egyhangúlag Temesváry Imrét (a képen) választotta meg a Gazdasági Egyesület elnökévé, az alelnökök pedig az újdonsült elnök által javasolt gazdák, Karasz Péter, Maczelka 64 Temesváry Imre, ányási (1874-1954) Mérnök, királyi műszaki főtanácsos, országgyűlési képviselő. Az egyik legrégebbi szegedi nemesi család sarja. Temesváry Géza főispán öccse. A piarista főgimnáziumban érettségizett, a műegyetemet Zürichben és Budapesten végezte, majd a kolozsvári egyetemen jogot hallgatott. Kokovay János hódmezővásárhelyi földbirtokos lányát vette feleségül. Részt vett a Fertő-tó és a horvát-magyar határ rendezésének munkálataiban. 1911-től Kolozsváron, mint műszaki főtanácsos, az erdélyi birtokrendező államhivatal vezetője volt. Az első világháborúban mérnökként szolgált. A román megszállás idején a román csapatok Hódmezővásárhelyen fogták el, és rövid időre börtönözték, szabadulása után Budapestre ment. Az 1920-as nemzetgyűlési képviselő- választásokon Szeghalom kormánypárti követévé választották, ezután négy cikluson keresztül volt a település nemzetgyűlési, majd országgyűlési képviselője. Ötödik alkalommal is Szeghalmon választották meg, ám 1936-ban a gyöngyösi időközi választáson is győzött. Ezután gyöngyösi mandátumával volt képviselő. Utoljára 1939-ben Hódmezővásárhelyen választották meg országgyűlési képviselőnek. Sokan a képviselőház egyik legtevékenyebb és legképzettebb tagjának tartották, főként pénzügyi kérdésekkel foglalkozott. Még 1922-ben a kormányzó kincstári főtanácsossá nevezte ki. Az 1920-as évektől tagja, majd 1929-től örökös tagja volt a hódmezővásárhelyi törvényhatósági bizottságnak. 1937-ben átvette a súlyos válságban lévő Gazdasági Egyesület vezetését, melyet talpra állított. Utolsó parlamenti ciklusában a háborús viszonyok között is igyekezett Vásárhely polgárai számára minél több kiutalást (tűzifa, vetőmag) szerezni. A háború után elvették a család 305 holdas birtokát, Temesváryt pedig internálták. Népbírósági perében valószínűleg felmentő ítélet született. 1954-ben hunyt el. Ld. róla: Hódmezővásárhely Törvényhatósági Jogú Város történeti almanachja 1873-1950. Szerk.: KOVÁCS István. Hódmezővásárhely, 2003. 89-93.; FEJÉRVÁRY József, 1929. 22-23.; Magyar ország- gyűlési almanach 1939-1944. évi országgyűlésről. 338. http://mpgy.ogyk.hu/ mpgy/alm/al939 44/index.htm 65 VRÚ 1936. december 12. 2.; VRÚ 1936. december 15. 1.; VRÚ 1937. január 5. 2.; VRÚ 1937. január 24. 3.;VÚ 1936. december 15. 1.; VÚ 1937. január 10. 1. 214
