A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2017 (Hódmezővásárhely, 2017)

Tanulmányok - Benkő László: Népi színjátszók, műkedvelő színtársulatok, diákszínpadok Hódmezővásárhelyen II.

Könyvtára az egyik legértékesebb és legnagyobb volt a városban. A korabeli magyar irodalom jeleseit találjuk az állományban, Jókai, Jósika Miklós, Bródy Sándor, Eötvös József és Károly, Mikszáth, Herczeg Ferenc mellett Krúdy, Móricz, Ady és Juhász Gyula köteteit.10 A Kaszinó Egyletből nőtt ki a helyi Műkedvelő Társaság 1. ott.

[Hódmező-vásárhelyi] Olvasó Társaság (máshol: Sárkányvér Társaság, majd ebből: Társalgó Egyesület, 1833-?). Alapszabályában a kortárs irodalom és a magyar nyelvű színjátszás pártolása szerepelt kiemelt helyen. Vitaesteken kívül „...jótékony célokra szavalattal egybekötött hangversenyeket, műkedvelő előadásokat, táncvigalmakat rendeztek, sorsjegyeket bocsátottak ki, egy állandó színpadra gyűjtést indítottak.”11 A reformkor számos magyar nyelvű folyóiratát, publicisztikákat, regényeket, verses gyűjteményeket vásároltak és több tucatnyi kötetet a magyar nyelvű színműveket tartalmazó Színmütárból.12

Hódmezővásárhelyi [Állandó] Műkedvelő Társaság (1884-?, röviden csak: a helyi műkedvelők). Ember Gyula és Vetró Lajos Endre alapították, majd később csatlakozott hozzájuk Draskóczy Pál. Évente több színi-bemutatót tartottak, főként a régi Fekete Sas nagytermében télen, a nyári szezonban pedig a népkerti Régi színkörben (melyet csak „birkahodály”-nak becéztek a vásárhelyiek). A műkedvelő előadások rendezője kezdetben felváltva Arany János (Auspitz Jenő), Draskóczy Pál, ill. Gonda József. Bejegyzett székhelyük a Szentesi u. 28. szám alatt volt, rendes és pártoló tagságuk a hatvan fő körül mozgott. Évtizedekig oszlopos tagja, ügyvezető elnöke, támogatója a műkedvelő társaságnak Szőrffy Sándor orvos, igazgatósági tag. A helyi műkedvelők munkáját támogatta a Színműpártoló Egyesület is, amely nem azonos a Nyári Színkör felépítéséért létrehozott Színügyi Bizottsággal, de sok közös elképzelésük és rendezvényük volt.

Divat volt az 1860-as évektől a különböző tárgyú élőképek bemutatása színpadon. Az általában több szereplő egy-egy fényképfelvételhez hasonló mozdulatlan jelenetet mutatott be. A leengedett függöny mögött a szereplők korabeli viseletben, vagy egy-egy történelmi kor jelmezében festett, vagy berendezett színpadi háttér előtt beálltak mozdulatlanul. Ekkor a függöny szétnyílt, és a közönség néhány percig megszemlélhette a mozdulatlan szereplők jelenetét, majd a függöny ismét ösz- szezárt. Ekkor vagy az előző történet folytatódott egy másik beállítással, vagy egy másik jelenet szereplői álltak be a színpadra, az előbbiek pedig villámgyorsan átöltöztek egy új élőképhez. Az élőképek divatja egészen az 1930-as évekig fönnmaradt, elsősorban az egyházi iskolákban.

Az 1880-as évektől színdarabokat, népszínműveket, élőképeket és daljátékokat is bemutattak. Többek között Rátkai László: Felhő Klári c. népszínművét,

10 HAJDÚ Géza: Vásárhelyi egyletek és könyvtárak. Szeged, 1977.

11 SZEREMLEI Sámuel: Hódmezővásárhely története. IV. köt. Hódmezővásárhely, 1911. 2-21.

12 IMRE Mihály: A város művelődéstörténete 1840-ig = Hódmezővásárhely története. 1. köt. Szerk. NAGY István. Hódmezővásárhely, 1984. 699.

137