A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2016 (Hódmezővásárhely, 2016)

TANULMÁNYOK - NAGY GYÖNGYI: Héjjahalomtól Kardoskútig

is - utalt arra, hogy a magyarság csakis egy polgári társadalomban lehet egységes és boldog nemzetté.

Mindezek ellenére nem lehet azt mondani, hogy Kun Béla beszédei egyformák lettek volna. Ha a motívumok rendre vissza is tértek, s ha néha úgy is érezzük, hogy folyton tanítani akarta az emlékező közönséget, s készen adni számukra életük vezérfonalait (becsület, hazaszeretet, önmagunkban való bizalom, kitartás, erő), szavai nem bántóak, nem erőszakosak, sokkal inkább meghatóak és megfon- tolandóak, még a 21. század magyarsága számára is.

Az emlékbeszédet általában egy vagy több szavalat követte, amelyeket iskolás fiúk és lányok, s időnként városi hivatalnokok adtak elő. Az ünnepségek színesítésére elmaradhatatlanok voltak a népszerű, hazafias dalok, énekek. Ebben az esetben is a csoportok saját karai énekeltek, valamint sok helyütt szerepelt a Városi Dalárda. Sokszor csendült fel tárogatómuzsika is, mint pl. 1918-ban, a Fahonvéd leleplezési ünnepségén. Az egyéb szónoklatok alkalmával néha szót kért a főispán vagy különböző vallási felekezetű vezetők. Ilyenkor került sor az emlékmű megáldására is.

Az emlékmű történetének rövid ismertetése nem volt nagyon bevett szokás, de néhány esetben találkozunk ilyen jellegű emlékbeszéddel is, például a pusztaközponti és a héjjahalmi emlékművek esetében. A mátyáshalmiak sajátosan ezt úgy oldották meg, hogy a szobor talapzatába emlékkönyvet helyeztek el, amelyben megtalálható a szobor története, a hősök névsora, személyi adatai és az adatközlők adatai.

Az emlékmű átadását, azaz leleplezését az emlékmű megkoszorúzása követte. Jellemzően kevés koszorú kapott helyet egy-egy emlékművön, ennek fontosságát sokszor kihangsúlyozták a sajtóközleményekben is. Ha egy csoport tagjai között jól elkülöníthetők voltak a férfiak és a nők (például az Iparegylet esetében) általában külön koszorúztak. A koszorúzásokon mindig képviseltette magát a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének34 35 helyi tagozata is. A koszorúzást sok esetben társas ebéd vagy ünnepi vacsora követte az olvasókör vagy egyéb csoport székházában, de voltak olyanok is, akik gyászistentisztelet keretében leplezték le emléktáblájukat (Izraelita Hitközség). A közös étkezéseket csak ritkán követte előadás a szélesebb közönségnek, amelynek bevétele az emlékművet elkészítő szobrászt vagy kőfaragómestert illette végül. A leleplezési ünnepségek kivétel nélkül mindig a Szózattal vagy a Hiszekeggyel, illetve a Himnusszal értek véget.3 '

34 Továbbiakban MANSZ (A Tormay Cécile által alapított Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége)

35 A Vásárhelyi Reggeli Újság (VRU) 1923 és 1938 közötti számai.

148