A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2016 (Hódmezővásárhely, 2016)

TANULMÁNYOK - BÉRES DEZSŐ: Nyizsnyay Gusztáv élete és munkássága

Gerzson nemzetőr, tanár, a Nagykőrösi Athenás írója. Ott van Ágai Adolf, eredeti nevén Rosenzweig (nagyapja, aki szintén részt vett a lengyel szabadságharcban, nem úszta meg a Szibériai száműzetést), Arany János tanítványa, a Borsszem Jankó élclap alapítója, legismertebb álnevén, Porzóként tárcaíró. Egyik, már többek által, sokszor hivatkozott, de ez idáig fel nem lelt tárcájának címe szerint Nyizsnyay „Az ország első hangorása.” Az 1859-es Kazinczy év kapcsán, Szegeden is rendeztek „irodalmi ünnepélyhez hasonlókat,” júniusban Vahot és Lisznyay tartott szavalati és zeneestélyeket, majd Sárosi azon felolvasásai „örvendettek élénk látogatottságnak,”66 ezeken a Tömöri Anasztáz kiadásában előző évben megjelent Költemények Sárosi Gyulától c. kötetét népszerűsítette. Rendezvénysorozata nem tarthatott sokáig, még abban az évben feljelentették egyik gúnyverse, az osztrák verséggel végződő solferinói ütközetről (1859. június 24.) szóló Krinolin dal elsza- valása miatt. Budweisba (ma Ceské Budéjovice) internálták, ahonnét 1861-ben betegen ugyan, de hazajött, s még ugyanabban az évben, mint Vahot Sándor, meg is halt.67 Szintén Nagykőröshöz kötődik a Nefelejcsek - Csereháton töltött boldog perceim emlékének szentelve c. albuma. 1862. január közepén saját maga tett közzé előfizetői felhívást, a megjelenést a következő hónapra ígérte. Nem feltétlen érdektelenség késleltette a megjelenést. A korszerű gyorssajtó még nem terjedt el, esztétikai igényének pedig talán jobban megfelelt a manufakturális előállítás. Szerény felirat hirdeti a hátsó borítón: „Ólomba véste Dietze Pesten. Nyomda: Siebenfölk Budán 1862” - Dietze Vilmos korának sokat foglalkoztatott mestere, Budán volt „réz- és kőnyomdája.” Nyizsnyay ’62. április 20-án még Nagykőrösre kérte az előfizetői íveket visszaküldeni, a megjelenést következő év májusára ígérte.68 1862 júniusában, amint visszatértek Vásárhelyre, az „iíjakból állandó müverseny társaságot” szervezett,69 hó végén, 25-én fel is léptek Csongrádon, a Zenészeti Lapok kritikusa szerint egyáltalán nem méltányos körülmények között, gyér hallgatóság előtt. 29-én Kiskunfélegyházán is szerepelt, az ottani kórház javára, Szűk Endre pesti „fő tárogató mesterrel,” a Nemzeti Színház oboásával adott hangversenyt, ígérete szerint erről Félegyházi emlék címmel új müvet ír. A kérdéses mű nem valószínű, hogy elkészült, nem szerepel Major jegyzékében, későbbi gyűjteményében sem.7" Már fél éve ismét Vásárhelyen működött, mikor végre megjelent a második albuma „Eredeti népdalok és egy fellengős dali. 57-70 mű” alcímmel. Ádám Gerzson és Varga József közlései után Gombán, Fáy András birtokán gyakran, szívesen látott vendég volt, ennek lenne gyümölcse. Csakhogy Gomba nem csupán Nagykőröshöz, de Rédéhez, Bényéhez is közel esik, a Patay családnak is volt ott kastélya (így kötődnek ide az 1850-ben elhunyt Blaskovics Gyula hevesi főispán gyermekei). A grófi Wartensleben családból Károly fia, Gusztáv (Ágoston) házassága révén kötődik a Patay családhoz, ő Klapka ezredese volt, halálos ítéletét kegyelemből „18 év vasban letöltendő börtönre” változtatták.71 Megkockáztatható feltételezés az is, hogy nem csak ekkoriban járt itt dalszerzőnk, hanem korábban, még Sárosival rándult át 1852-ben Rédéről Gombára, a Fáy és a többi kúriára (Gombát mind a mai napig kastélyos faluként is emlegetik). Mindenesetre a nyomtatott dedikációk, ajánlások tulajdonosai kötődnek mind e három, a Cserhát déli

57