A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2016 (Hódmezővásárhely, 2016)

EMLÉKEZÉS - SZIGETI JÁNOS: Akkó, a keresztesek királyságának fővárosa

Iának néhány szálát; a Khan el-Umdan karavánszeráj, amelynek árkádos föld­szintjén voltak a teveitatók, hajcsárok, szolgák szállásai, istállók, raktárak, az eme­leten szálltak meg a kereskedők. Fürdők létesültek, virágkorát élte a messze földön híres bazár. A mai napig is áll a Keresztesek Citadellája. A városépítő, ám kegyet­len hírében álló, „Hentesnek” titulált Dzsazzár pasa megerősítette az őrtornyokat, bástyákat. A tenger felől a város szinte bevehetetlen volt. Akkó ostroma Bonaparte Napóleon egyiptomi hadjárata során került sor Akkó ostro­mára. Szíria egyik közigazgatási egysége volt a kikötőváros, ahogy akkor nevezték, Saint-Jean-d’Acre. Napóleon 13 ezer fős hadserege elfoglalta el-Arist, Gázát, Jaffát, Haifát. A Dzsazzárt gyűlölő lakosság útközben semmilyen ellenállást nem tanúsított. A város védelmét El-Dzsazzár pasa, sir Sidney Smith és egy emigráns francia, Phélipeaux irányította. Napóleon becsvágyát fütötte, hogy utóbbi, dezertőr kadéttársa ellen is rohamra vezényelte a gránátosokat. A „véres kezű Dzsazzár” a foglyokkal éppúgy elbánt, mint Napóleon Yaffo ostromát követően. Akkó ostroma 1799. március 19-től május 11-ig, más forrás szerint május 20-ig, összesen 70 na­pig tartott. A franciák az erőd ellen összesen nyolc rohamot indítottak. Az egyip­tomi és török helyőrség nagy áldozatok árán meghiúsította a város bevételét. Fog­laljuk össze Napóleon kudarcának okait! A védők a tornyokra, a csipkézett bás­tyákra kétszázötven ágyút telepítettek, amelyeket az angolok még bővítettek. A tenger felől az angolok látták el élelemmel, munícióval és fegyverekkel a helyőrsé­get. Fölütötte fejét a pestisjárvány. Késtek a nehéz ostromágyúk, bevetésük későn történt. Napóleont élete végéig kísértette az a legkeletibb kudarc. A franciák há­romezer embert, az ostromlottak még ennél is többet vesztettek. 9 1840. november 3-án az angol flottának sikerült elfoglalnia a várost. Akkót 1840-ben Törökországhoz csatolták, majd 1918-ban angol mandátumterület lett. 1948-ban a Hagáná, a palesztinai zsidók önvédelmi hadereje, vették birtokukba a várost, ezzel Akkó végérvényesen izraeli irányítás alá került. A XIX. század legelején a mintegy nyolcezer zsidó, mohamedán arab és kevés számú keresztény lakos elsősorban kereskedelemmel és hajózással foglalko­zott. A második világháború után az alijázásokkal a népességszám negyvenezerre duzzadt. Az archeológiái kutatások valósággal csodát müveitek. Sikerült feltárni a középkori, földalatti erődrendszert. Városfala, véderőmüvei a világörökség része lett. A citadella a gótikus építészet mintájául szolgált. Földalatti alagútján jutottunk ki a kikötőbe, amely különös hangulatot árasztott. 1 TARLE, E.: Napóleon. Gondolat Kiadó, Budapest, 1958. 63-64.; CASTELOT, André: Napóleon. Európa Könyvkiadó, 1972. 167-171.; BENKE József: Az arabok története. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1987. 316. 252

Next

/
Thumbnails
Contents