A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2016 (Hódmezővásárhely, 2016)

EMLÉKEZÉS - ÁBRAHÁM FERENC: A híradó újságíró

A középiskolai tanulmányok befejezése után öt évvel édesapámat felvették a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdaságtudományi Karának Közgazdasági és Kereskedelmi Osztályára (Tanszékére). Leckekönyve tanúsága szerint két félévet végzett. Tanárai között megtalálható Germanus Gyula (tantárgya: angol kereskedelmi nyelv), Erődi-Harrach Béla (köz- gazdaságtan), Huszár Géza (matematikai tárgyak), Laky Dezső (statisztika), valamint Czettler Jenő (gazdaságtörténet), akik valamennyien tudományterületük nemzetközileg is elismert művelői voltak ez idő tájt.

A háború lehetetlenné tette az egyetemi tanulmányok befejezését. Apám 1942 nyarától 1943 májusáig a II. magyar hadsereg haditudósítója volt a Don- kanyarban.

Az iskolai rendszerben latint, angolt, németet és franciát tanult. Kiemelkedően jó nyelvtehetség volt. Tulajdonképpen a nyelvek és a nyelvtanulás volt a természetes életformája. Már Germanus Gyulával, mint tanárral való találkozása előtt is érdeklődéssel fordult a török-arab nyelvek tanulása felé, melyet a rám hagyományozott Kúnos Ignác-féle, 1916-ban kiadott török nyelvkönyv is igazol. Ennek borítólapjára apám 1934. VIII. 26-i dátumot írt. Az orosz nyelv tanulásához szükséges könyveket, szótárakat úgy szerezte meg, hogy megkért egy vásárhelyi gazdagabb polgárt, hogy vegye meg neki azokat. Az autodidakta nyelvtanulás egész életében végigkísérte. Jóval hatvan éves kora után is napi órarendje volt, reggel fél hattól este tízig beosztva, az egyik könyves szekrény oldalára téve, ebben szerepelt a játéknyelv és a munkanyelv rovat: ha pl. játéknyelv volt a spanyol, akkor az azt jelentette, hogy azon a héten könyv, újság, rádió-TV műsor spanyol nyelven volt olvasható, nézhető. Magyar és francia állandóan használható volt. Tanuló nyelv, pl. azon a héten, amikor találkoztunk, a kínai volt. Az órarend heti ciklusokban változott. Apám elmondása szerint csak így tudja megtartani a nyelvismeretét. Ha rendszeresen nem használná valamelyiket, akkor gyorsan el lehetne felejteni a már keserves munkával megszerzett tudást.

Apám elmondása szerint 16 nyelvet ismert, mint párizsi idegenvezető 12 vizsgázott nyelven hirdette magát. A játéknyelvi foglalkozásai keretében a lakásban található tucatnyi rádiókészüléken, 9 nyelven hallgatott műsorokat.

A nyelvek mellett a másik fontos szellemi tevékenysége a filozofálgatás, az élet nagy dolgain való töprengés volt. Az egyik humoros bölcselkedése volt a következő mondata: „Az embernek nincs a táplálékláncban ragadozója, ezt pótolja a politikus”. A majdnem ötven évig terjedő filozofálgatási folyamatnak az eredménye egy tizenöt kötetes, géppel írt, kb. hatezer oldalas munka. Ennek a munkának a sorsáról semmit sem tudunk, kiadó és olvasó biztosan nem akadt rá, és legrosszabb feltételezésem szerint halála után a kukába, ahogy apám nevezte, a kótyba került. Apám szerint, az Abrahám név jelentése, a sokaság atyja, számára egy küldetést jelent, és azért kapott tehetséget a rengeteg nyelv megtanulására is, hogy a sokasággal, a különféle népek képviselőivel kommunikálni tudjon.

228