A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2016 (Hódmezővásárhely, 2016)

TANULMÁNYOK - ZEMAN FERENC: A szélsőjobboldal és a baloldal Vásárhelyen a két világháború között

Közben 1934. december 2-án törvényhatósági választásokat rendeztek Hódmezővásárhelyen. A kisorsolt 5 szociáldemokrata küldött helyett 7 jutott vissza a város parlamentjébe. A hatósági presszió tehát nem érte el remélt célját, a helyi szervezet meggyengítését.25

1935 januárjában a vásárhelyi sajtó szenzációként tálalta, hogy a helyi rendőrség kommunista összeesküvést leplezett le. A „szerteágazó vörös frontot” a volt vásárhelyi, de már szegedi illetőségű Szőke (Schönfeld) Dezső magántisztviselő irányította. Vallomása alapján, Vásárhelyen előállították dr. Székely István ügyvédet, Erdei István volt szociáldemokrata párttitkárt, Pauker Ibolya magántisztviselőt, Vad János malommunkást és Fekete Mária napszámost. A házkutatások során kommunista propagandaanyagokat foglaltak le. Szőke Dezsőt, Vad Jánost és Fekete Máriát előzetes letartóztatásba helyezték, a többiek szabadlábon védekezhettek. Február végén az ügyészség a szabadlábon lévő gyanúsítottak ellen - bizonyítékok hiányában - megszüntette az eljárást. A szegedi törvényszék márciusi ítéletében államellenes szervezkedés vétségéért Szőke Dezsőt 7 hónap, Vad Jánost és Fekete Máriát pedig 1 hónap és 20 nap fogházra ítélte. A tárgyaláson 16 tanút, köztük a vásárhelyi szociáldemokrata párt vezetőségét is kihallgatták, akik azt vallották, hogy Szőke Dezsőt és Vad Jánost „pártbontó cselekmények” miatt már 1932-ben kizárták az MSZDP-ből. Az enyhe ítéletekből és az elmarasztaltak csekély számából úgy tűnik, hogy a sajtó erőteljesen felnagyítva és eltúlozva tárta a nyilvánosság elé az ügyet.26

A per nem ártott a vásárhelyi MSZDP népszerűségének, mivel az áprilisi országgyűlési választáson Takács Ferenc a párt listavezetőjeként képviselői mandátumot szerzett. Párttitkári pozícióját ekkor Karácsonyi Ferencnek engedte át. Takács megválasztásával és Kozma György 1935 nyári főispáni kinevezésével a hatósági szigor a következő években érezhetően enyhült, bár gyűlésbetiltások még mindig előfordultak. Takács rendszeresen interpellált a főispánhoz és a város vezetőihez a közmunkák megindításáért, és az ínségmunkások munkabéreik emeléséért. Nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy országgyűlési munkájáról rendszeresen tájékoztassa választóit. Ezért Hódmezővásárhely bel- és külterületein képviselősége idején rengeteg beszámológyűlést tartott. 1937-ben a törvényhatósági bizottságban és a szociáldemokrata rendezvényeken is a szélsőjobboldal érezhető előretörésének veszélyeire figyelmeztette a város közvéleményét (lásd Wollner-ügy). 1939-ben nem választották újra országgyűlési képviselővé, a törvényhatósági bizottságnak viszont tagja maradt. Továbbra is kiállt az ínségmunkásokért és a nyomorban élő családokért, kiknek helyzetén a háborús konjunktúra javított valamelyest.

A második világháború éveiben a szociáldemokraták politikai lehetőségei még jobban beszűkültek. Olyannyira, hogy Karácsonyi Ferenc városi párttitkárt,

25 MNLCSMLHL TF 11. d.

26 SERFŐZŐ i. m. 495-497.; VRÚ 1935. január 23. 3.; VRÚ 1935. január 24. 1.; VRÚ 1935. február 28. 3.; VRÚ 1935. március 20. 3.

205