A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2016 (Hódmezővásárhely, 2016)

TANULMÁNYOK - PRESZTÓCZKI ZOLTÁN: Hódmezővásárhely első főiskolája

kakörben folytatták tovább tevékenységüket. Érdekes, de mégis jellemző példa Szilágyi Antalé, akit 1924-ben a miskolci törvényszék tanácsvezető bírájának neveztek ki, és emellett címzetes rendes nyilvános tanárként dolgozott a Miskolcra áthelyezett eperjesi evangélikus jogakadémián. 1940-ben a Magyarországhoz visz- szacsatolt Máramarossziget magyar királyi törvényszékének elnökévé nevezték ki.86 Gergely György, miután 1925 januárjában befejezte a felszámolással kapcsolatos munkákat, a jogakadémia irattárával együtt távozott Kecskemétre, ahol az ottani főiskolán tanított és a város törvényhatósági bizottságába is bekerült. Egészségét azonban felőrölték az általa vezetett intézménnyel az első világháború kirobbanása óta tartó mindennapos gondok, amelyek a jogakadémia létét veszélyeztették. Alig múlt 52 éves, amikor súlyos betegsége miatt szervezete feladta a küzdelmet és 1928. február 10-én eltávozott az élők sorából.87

Következmény: jogakadémiák helyett egyetemi jogi karok

A jogakadémiai rendszer, amely a reformkorra teljesedett ki hazánkban, mindenképpen hasznos intézménynek számított, hiszen a hallgatók akár lakóhelyükhöz viszonylag közel lévő iskolában is szerezhettek jogász képesítést, amellyel vármegyénél, szabad királyi, rendezett tanácsú, vagy éppen törvényhatósági jogú város hivatali apparátusaiban, vagy jogszolgáltatási szerveinél helyezkedhettek el. Az átadott ismeretek általában megfeleltek a kor színvonalának: többnyire felkészült, elhivatott tanárok képezték a közigazgatás vagy a jogszolgáltatás leendő szakembereit. A különböző egyházak által létrehozott jogakadémiák és az állam felsőoktatási elképzelései több ponton is megmutatkoztak az intézmények kárára: 1849 után a Bach-rendszer is állami oktatást igyekezett bevezetni, amit jobbára csak az egyházi iskolák számának csökkentésével tudott elérni. 1872-ben létrejött a kolozsvári egyetem, majd a pozsonyi, a debreceni, a pécsi tudományegyetemek megalakulása is több jogakadémia bezárásához vezetett. 1875-től ügyvédeket, illetve közjegyzőket, 1913-tól bírókat már csak egyetemen lehetett képezni.

A nehéz körülmények között a szigeti jogakadémia csak úgy tudott fennmaradni, hogy a fenntartó egyházkerület 15 ezer koronás évjáradékot fizetett számára, míg a tanárok bérezését a kisszámú, évtizedek óta működő alapítványaikból, valamint az állam által biztosított fizetés-kiegészítésekből oldották meg. A jövedelmeket még kiegészítették a hallgatói tandíjak, valamint a város és a vármegye, valamint a magánszemélyek anyagi támogatásai. Egyébként országszerte jellemző volt, hogy a határokon kívül rekedt és az új országhatárok közé kényszerült intézményeket a befogadó városok testületéi, intézményei és vallásfelekezetre való tekintet Az alapítványokban kezelt pénz azonban egyrészt elapadóban volt, másrészt

86 GERGELY György 1925. 44. p., ill. BRUCKNER Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949. Miskolc, 1996. 187. p.

87 Gyászjelentését ld.: Hmvhelyi Ref. Egyh. Presb. ir. 89/1928.

190