A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2016 (Hódmezővásárhely, 2016)

TANULMÁNYOK - PRESZTÓCZKI ZOLTÁN: Emlékezés Kamocsay Gáborra, a bolgárkertészet vásárhelyi meghonosítójára

korában bekövetkezett haláláig." Unokaöccse, Kamocsay Gábor (1843— 1886) vásárhelyi időszakában városi rendőr alkapitányként tevékenykedett. Jenovay Vilmával kötött házasságából négy gyermek született: Valéria (1872-1934, később Gullay Bertalanné), Gábor, Vilma és Margit (aki féléves korában, 1886. október 9-én meghalt).

Gábor 1879. július 17-én született. Gyermek- és fiatalkorában az I. tized 239. (ma Csillag utca 2.) szám alatti házban élt. Édesanyja - férje halálát követően ismét megházasodott: Vörös Lajos városi hivatalnok vette feleségül, aki az árván maradt gyermekek nevelését is biztosította. Gábor a középiskolai tanulmányait a helybeli református fógimnáziumban kezdte 1889 szeptemberétől. A következő tanévet már gazdasági felső népiskolában folytatta. Tanítói oklevelét Kiskunfélegyházán szerezte. 1898 és 1900 között a keszthelyi mezőgazdasági tanintézet hallgatójaként sajátította el a korszerű mezőgazdasági ismereteket. Mivel a főiskolai tanulmányokat csak nagykorú, vagy nagykorúsított hallgatók kezdhették meg, ezért Kamocsay is kérvényezte a város árvaszékénél nagykorúsítását. A hivatalos nagykorúvá nyilvánítás után Keszthelyre költözött és tanulmányai idején megismerkedett Bíró József keszthelyi polgári iskolai igazgatóval, valamint leányával, Irmával (1880-1952), aki hamarosan a felesége lett. Először Bíró azonban nem egyezett bele, hogy leánya a fiatal Kamocsay felesége legyen. Mivel azonban látta a fiatalember elszántságát, aki a sikertelen leánykérés miatt még mellbe is lőtte magát2 3, végül elfogadta a tényt, hogy Kamocsay Gábor lesz a veje. Az esküvőre 1900-ban, Keszthelyen került sor.

Ezekből az eseményekből is látszik, hogy Kamocsay törekedett az önálló családi élet megteremtésére. Hódmezővásárhelyre visszatérve külterületi iskolákban (Csajághy, Kenyerepart, Téglásszél, végül Bodzáspart) dolgozott tanítóként, az első világháború kitöréséig, majd 1922. évi nyugdíjazásáig. Legidősebb fia, Gábor a tímármesterséget tanulta ki. A híradások szerint ő az országban az első iparos, aki az 1923. évi ipartörvény rendelkezései alapján tett sikeres mestervizsgát.4 Szegedi úti tímármühelyét mesterlevele megszerzése után megnyitotta. Feleségével, Tatár Kiss Teréziával öt saját (köztük a szerző két adatközlőjét, Kamocsay Máriát és Zsuzsannát), valamint egy örökbefogadott gyermeket neveltek föl.

2 Kamocsay Mihály hagyatéki iratait ld: Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltára Hódmezővásárhely (továbbiakban: CSML HL) Hmvhely Városi Tanács Árvaszékének irataill. 228/1882.

3 Erről ld. FEJÉRVÁRY József: Vásárhely története családok tükrében. Hódmezővásárhely, 1929. 226.

4 Vásárhelyi Reggeli Újság, 1925. ápr. 7. 2.

118