A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2016 (Hódmezővásárhely, 2016)

TANULMÁNYOK - ROSZTÓCZY ERNŐNÉ: Hódmezővásárhely-Újváros történeti, földrajzi és gazdasági áttekintése

golódás támadt. Az uraság ezután árendába adta ki a halászatot a főárendásnak, aki alhaszonbérletbe adta tovább. Az alhaszonbérlők pedig halászokat fogadtak fel, akik a tényleges munkát elvégezték. A fogás után a válogatott élőhalakat bárkába rakták, majd kecskeméti vasas kocsin, vagy vízi úton Komáromba szállították, onnan tovább Ausztriába, Nyugat-Európába. A gyengébb minőségű halakhoz halhasító lányokat fogadtak fel, akik konyhakészre tisztították, majd sózva hordókba tárolták az elszállításig vagy sózva a napon szárították, és kötegelték a halakat.14 A Tisza-szabályozás után a halászat lassanként elsorvadt.

Hód falu története a nagyon régi időkig nyúlik vissza. 1231-ben említik először a Csák nemzetség tulajdonaként. Kicsiny, de virágzó település lehetett, bár Szeremlei Sámuel nem említi monográfiájában a török által elpusztított falvak sorában. A falu az ún. bácskai résztől ÉNy-ra, a Hód-tó és Kis-tó találkozásához szorosan simulva, majd a mai Tuhutum utcáig terjedve helyezkedett el. A tó partján épült a középkorban a hódi templom, amely impozáns és szép volt, a vásárhelyiekkel közösen használták. Úgy tudjuk, hogy János Zsigmond anyja, Jagelló Izabella királyné is meglátogatta, és megcsodálta szépségét.

Az aprócska Hód falu a 13. században a magyar történelem fontos színterévé vált. Itt zajlott le ugyanis IV. László és Oldemar kun vezér csapatai között a hódtavi ütközet. Kézai Simon, Kun László udvari papja Gesta Hungarorum című krónikájában kitér a csatára, de sem időpontot, sem helyet nem említ. Egyes történészek szerint az esemény 1280-ban, mások szerint 1282-ben zajlott. Máig sincs megegyezés a történészek között. Szeremlei Sámuel az 1280-as évszám mellett érvel.

A csata az újvárosi síkon zajlott, majd Mártély mellett vívták a döntő ütközetet, ami addig kiegyenlített volt. Hirtelen heves zivatar kerekedett, ami a kun sereg szemébe vágta az esővizet, amitől megzavarodtak és csatát veszítettek.15

Hód falut a törökök első ízben 1566-ban dúlták fel, kardélre hányva a lakosság nagy részét. A krími tatárokból álló sereg Gyula várának bevételére indult. Mindent elpusztítottak, aki és ami az útjukba került. Ebből a pusztulásból még talpra tudott állni a vidék, de az újabb 1590-es török betörést már nem tudta kiheverni. Ekkor dőlt romba Csomorkány oppidum templomával, és a környéken sok kis településsel együtt, amelyeknek csupán a nevük maradt fenn. A hódi templom sem kerülhette el a sorsát; egy természeti jelenség kapcsán a földdel egyenlővé vált az idők során. Az ENy-i szelek ugyanis, mint uralkodó széljárás miatt a tó vize folyamatosan mosta és rombolta a nagy temető alját. Ennek lett a következménye, hogy a mai Kiserdő sor környékén egy 50x100 méteres darabot a vízbe sodort apránként az erózió. A templomot is körülvette a víz, majd egy éjjeli viharban, 1733- ban a rom a tóba zuhant, anyagát széthordta a lakosság.16

14 A halászatról bővebben: uott, ill. 91—96.

15 NAGY Gyöngyi: Kun László király és a hódtavi csata = A hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság évkönyve, 2012. Hmvhely, 2013. 80-87.

16 BODNÁR Béla 1983. 74.

107