A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2015 (Hódmezővásárhely, 2015)

TANULMÁNYOK - MAKÓ IMRE: A Speyer-kölcsön és Hódmezővásárhely

“Konjunkturális időkben ajánlották fel a magyar kormánynak a városok számára a Speyer- kölcsönt. A kormány is, sőt a városok egy része is azt hitte, a konjunktúra állandósul és a kölcsönök befektetéseinek gyümölcsei bőven elegendők lesznek ahhoz, hogy a kölcsönök 7 és 7 és fél százalékos kamatát az amortizáción kívül a városok törleszteni tudják. Kormányzati részről egyedül Teleszky János, mint külső tanácsadó volt az, aki bizonyos óvatosságot ajánlott e kölcsönök felvételénél, hivatkozva arra, hogy csakis alaposan megfontolt komoly invesztálási célra szabad ilyen hosszúlejáratú kölcsönöket felvenni, mert máskülönben évtizedekre tönkre tesszük a városi háztartását és a városi közönség teherbíró képességét. A Speyer-bankház azonban ontotta millió és millió dollárjait a magyar városok számára. Az építkezési munkaalkalom, mint szociális szükséglet és jövedelmet nyújtó lehetőség az egyes iparok számára tetszetős jelszónak bizonyult. ...a konjunkturális idők elmúltával igen riasztó reggelre ébredtünk. Egyes városoknál kiderült, hogy a milliós építkezések bérjövedelme még a törlesztési részletek felét sem fedezi.” A szerző megállapitotta, hogy az ismert transzferrendelet, mely megtiltotta a külföldi kölcsönök valutában való kiegyenlítését, nem könnyített városok helyzetén, mert egyszerűen az a változás történt, hogy a törlesztési részleteket dollárárfolyamon pengőben kell a Magyar Nemzeti Bankhoz beszolgáltatni. (Az 1931. december 22-én bevezetett transzfermoratórium megtiltotta a külföldi adósság és kamat fizetését, a tartozásokat a Külföldi Hitelezők Alapjába kellett befizetni.) “Az adósság terhes törlesztése tehát a városok nyakán maradt és nem kis mérvben szolgál a pótadók állandó növekedése okául” - állapítja meg a szakíró, majd ismerteti a kölcsön utóbbi árfolyamváltozásait, és a közgazdász lojalitásával magyarázza a városok részéről szemrehányásokat kapó kormány álláspontját. Ha ugyanis a magyar városok vevőként tömegesen lépnének fel a New York-i piacon, a kötvény árfolyama felszökne 10-30%-kal. A városoknak nincs is pénzük arra, hogy súlyos milliókat áldozzanak kötvényvásárlásra, eltekintve attól, hogy e milliók sorsa közvetítő ágensek kezében bizonytalan is, nem kerülnek-e ezek a pengő összegek a nemzetközi valutaspekuláció kezébe és ártanának-e a pengőnek a nagyszabású tranzakcióval. Harmadik lényeges oka a kormány tartózkodásának, hogy a nemzetközi piacon megvan a remény a Speyer-kötvények kamatainak a leszállítására, amit maga az idő fog meghozni. A kormány is tisztában van azzal, hogy amikor a New York-i hitelezőknek oly kevés bizalmuk van a Speyer adósokhoz, tehát a magyar városokhoz, hogy a 100%-os névértékű kötvények 17—29%-os árfolyamon kaphatók a New York-i tőzsdén, akkor nyilvánvaló, hogy maguk a hitelezők is számítanak egy kényszerkonverzió gondolatával, vagyis azzal, hogy a 7-7,5%-os kamatoknak vége, és a normális viszonyok visszatértével csak olyan alacsony kamatra lehet majd számítani, amely mintegy 30%-os árfolyamhoz igazodik.39

Fővárosi értesülés szerint 1933-ra fordulva szinte nem múlt el hét, hogy valamelyik város ne tett volna lépéseket a kölcsön szolgáltatásainak csökkentése érdekében, vagy ne kérelmezte volna a kötvényekkel való törlesztés engedélyezését. Hírek szerint általános akciót kívánnak indítani a kölcsön konvertálásával kapcsolatban, és élére a belügyminisztert akarják megnyerni, és azt szeretnék, ha a kölcsön időtartamát 5-10 évvel meghosszabbítanák. Második kívánságuk a kamatok leszállítása, a harmadik pedig, hogy a Speyer-cég egyezzen bele a kötvényekkel való adósságfizetésbe. A híradás szerint különösen négy város problémája súlyos: Kiskunfélegyházáé, amely fürdőt és szállodát építtetett a kölcsönből és e beruházások alig jövedelmeznek valamit, Hódmezővásárhelyé, amely a kölcsön egy részét útépítésre használta fel és e kiépített utakból szintén nem származik közvetlen jöve39VRÚ, 1932. aug. 7.

98