A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2015 (Hódmezővásárhely, 2015)
TANULMÁNYOK - BORÚS GÁBOR: Szeretetház - Szociális Otthon
A háborút követően 37-45 fo ápoltat gondoztak a szeretetházban, személyenként napi 10 pengő tartásdíjért. 1945. október 1-jével nem hosszabbították meg az ellátást végző vállalkozóval a szerződést, a város „házi kezelésbe” vette az élelmezést. 1946 elején már 55 fő a létszám és állandóan növekedett. Az ételeket egy szakácsnő és egy konyhai kisegítő készítette. 1946 februárjában állandó helyéről a leánygimnázium épületébe költözött az intézmény, miután a szeretetház épületeit orosz katonai alakulat számára kellett átadni! 1946 őszén már valószínű, hogy visszatelepült eredeti helyére, ugyanis a leánygimnáziumban megkezdődött a tanítás. Az élelmezést, a közadakozáson kívül, csak úgy tudták biztosítani, hogy a napközi otthonok, valamint egyéb segélyezések iránt indított társadalmi gyűjtésből a Szeretetház is részesült. Lényegesen megváltozott a helyzet a forint, 1946-os bevezetésével, ugyanis a városi háztartási alap a téli beszerzésekre is folyósított ellátmányt. A városnak a Tiszántúli Református Egyházkerület Debreceni Diakonissza Intézetével kötött szerződése értelmében 1946. május 1-jétől Tóth Margit és Baráth Éva diakonissza nővér látták el az ápolási feladatokat. A bentlakók létszáma 55-60 fo között változott, de télen a létszám 80, de 100 főre is növekedett. 1947 telén a tüzelőanyag-hiány miatt az ápoltakat „összébb telepítették,” alapítványi földjét elvették, helyette a városi kertészetből 1200dö1 földterületet bocsátottak rendelkezésre, amin tovább folytatódott az önellátó gazdálkodás. Annak ellenére, hogy a polgármesteri jelentésekben évről évre az élelmezést „szűkös, de kielégítő”6 jelzővel illették, a sajtóban a lakók így panaszkodtak: „Rossz löttyöket kapunk... nincs ruhánk. Nincsen takarónk.” Kályhacső hiánya miatt nem volt fűtés a termekben, a napi kenyéradag 20dkg volt.69 70 "Minden kályhához 3 kg fát és 15 kg jóminőségű fekete szenet adnak naponta. Négy szobában modern cserépkályha, négyben pedig vaskályha áll rendesen felszerelve csövekkel. [...] [az ágyak] ... mindegyikén van tiszta lepedő, párna, vastag gyapjú pokrócok és felül rajta meleg amerikai kötött takarók. [...] Az ápoltak naponta háromszor étkeznek: reggel: leves, szalonna vagy lekvár, esetleg margarin, délben: egytálétel, valamilyen főzelék, hetenként kétszer-háromszor hússal, este leves, vagy szalonna. A Szeretetház 6 disznót hizlal.” Ez utóbbi idézett csak pár nappal később, már az új esztendőben, a helyi kommunista napilapban látott napvilágot.71A két tudósítás alapján a létezés minőségének különbsége nyilvánvaló, a valóság azonban nem. Az 1949-ben Szociális Otthonná átkeresztelt Szeretetházban72 73az 1947-ben megindult hároméves terv időszakában 50-ről 85-re, az 1950-es első ötéves tervben már 100 főre növelték a férőhelyek számát.771950-ben a végrehajtó bizottság elutasította gyógyíthatatlan betegek otthonává szervezést,7422 gyógyíthatatlan beteget szállítottak át Derekegyházra, ahonnan ugyanennyien érkeztek is.75 1 951-ben az 1946 óta itt dolgozó diakonissza nővéreket szolgálatuk alól felmentették, helyükre 3 gondozót vettek fel. Lakatos Ferenc, a Belügyminisztérium szociálpolitikai osztályának kiküldöttje 1952. március 19-ei szemléje során lehangoló állapottal szembesült. Az épület korszerűtlen, a padozat rossz, tisztán tartani minden igyekezet ellenére nem lehet, a szobák levegőtlenek, rendkívül zsúfoltak és ezért egészségtelenek, az ágyneműk szürkék. Tovább rontotta az otthonban dolgozók kedvét, 69 CSML HL Polgármesteri jelentés 1944. okt. 8. - 1949. szept. 20. 7(1 Független Újság, 1947. dec. 28. 2. p. 71 Vásárhely Népe, 1948. jan. 4. 3. p. Az intézet pár hónappal ezelőtt kapott 40 takarót, 19 férfi kabátot, 26 inget, 48 női pulóvert stb. 72 Délvidéki Hírlap, 1949. nov. 24. 4. p. 73 Délvidéki Hírlap, 1950. jan. 14. 5. p. 74 CSML HL Tan. VB ir. Hmvhely Városi Tanács vb-üléseinek jegyzőkönyvei 5200-10-7/1950. 75 CSML HL Tan. VB ir. VB jkv. 1951-12-6 3 (1503. p.) 46
