A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2015 (Hódmezővásárhely, 2015)
TANULMÁNYOK - BORÚS GÁBOR: Szeretetház - Szociális Otthon
BORÚS GÁBOR SZERETETHÁZ - SZOCIÁLIS OTTHON Kovács Ferenc (1823-1895) királyi tanácsos, akadémikus, egykor volt országgyűlési képviselő és felesége, Küry Terézia (1827-1904) 1891 áprilisában a Serház melletti, januárban, „saját költségén vásárolt kasznár lakot összes épületeivel és udvartelkével együtt szegény menházi célra, örök tulajdonul a város közösségének” ajánlotta fel. Tette ezt szóban a Kristó Lajos (1834-1924) polgármester vezette, a majdani szeretetház épületét megtekintő küldöttség előtt, majd írásban az 1891. december 27-én elkészült alapító okiratban.'A házaspár 1893. március 25-én, a Baksa Lajos (1856-1916) polgármester által összehívott értekezleten 5500 forintos alapítványt tett, mely összeget az „ezredéves nemzeti ünnepély emlékére létesítendő s az alkalomra megnyitandó Szeretetház felszerelésére, teljes berendezésére fordíttassék”. E nemes szándékhoz ott rögtön csatlakozott Lázár István (1830—1907) földbirtokos 3000, és Kovács József (1830-1927) téglagyáros 1000 forintos felajánlásával.1 2Pár hónappal később Kovács József és felesége, elhunyt leányuk emlékének adózva, meglévő alapítványukat 1500 forintra egészítették ki, melynek éves kamatából egy árva és egy lelenc gyermek nevelését irányozták elő.3 A szükséges felszerelések, 150 ágy, székek, ágynemük, 180 pár katonabakancs, téli és nyári ruhák, lámpák, tükrök, háztartási cikkeket árlejtésen a Konstantin testvérektől, Szabó Lajos asztalostól, Horémusz István és Bötke Ferenc cipészektől szerezték be.4A város az általa gyűjtött szegénymenházi alapot Szeretetház fenntartási alappá módosította és 1893. szeptember 11-én a Népbankban lekötött betétet kamatostul, összesen 5668 forintot felvette.5A kasznárlakban, mely a mai Serháztér utcára merőlegesen állt, alakították ki az árvákat befogadó négy szobát és a gondnoki lakást, a volt Magtár utca (ma: Serháztér utca) felőli két termében a férfiakat, az udvar felőliben pedig a nőket helyezték el. Bár már az ünnepélyes megnyitásról szóló tudósításából is kiderül, hogy ezek a hatalmas termek egészségügyi szempontból egyáltalán nem feleltek meg a követelményeknek, ugyanis levegőtlenek, nehezen fűthetőek voltak. Az 1893. október 15-ei, csendes és kevés számú érdeklődő részvételével tartott megnyitón már közel 50 személy, jó részük árva gyermek, volt elhelyezve.6Az alapítók elsődleges célja az elhagyott, vagyontalan helybeli illetőségű gyermekek megmentése, a társadalom hasznos tagjaivá nevelése volt, akiket 12 éves korukig teljes ellátásban és családias nevelésben, 6 éves koruktól, felekezeti hovatartozásuktól függően, iskolai oktatásban részesítettek. A megnyitástól a század- fordulóig az intézmény több árva gyermeket látott el, mint szegény embert. Az intézet másik célja, szintén a helyi illetőségű, önmagukat fenntartani képtelen szegények ellátása és a koldulás nyomasztó társadalmi problémájának megszüntetése volt. A megnyitást követő közel egy év tapasztalatai alapján a város észlelvén a Szeretetház lakóinak összetételét, az elhagyott gyerekek elhelyezésének nagyobb igényét, 30-ról 1 Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltára Hódmezővásárhely (továbbiakban: CSML HL) Hmvhely Város Tanácsának iratai (továbbiakban: Tan. ir.) II. 8366/1893 2 Vásárhely és Vidéke (továbbiakban: W), 1893. márc. 26. 1. p.; Hódmezővásárhely (továbbiakban: Hmv), 1893. márc. 26. 1-2. p. 3 VV, 1893. júl. 13. 2-3. p. 4VV, 1893. márc. 30. 3. p. 5 CSML HL Tan. ir. II. 5825/1893 6 Hmv, 1893. okt. 19. 1-2. p.; VV. 1893. okt. 19. 3. p. 39
