A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2015 (Hódmezővásárhely, 2015)

TANULMÁNYOK - DOBOS IRMA: Mauritz Béla mineralógus életútja és hódmezővásárhelyi kötődése

rét, példaképét, Krenner Józsefei, Schafarzik Ferencet és Böckh Hugót (1874-1931) ő búcsúztatta. Közéjük tartozott Semsey Andor, a nagy mecénás, akinek sokirányú külföldi tanulmányait köszönhette, aki nem csak kutatókat, hanem gyűjteményeket, könyvtárakat is támogatott. Megemlékezett a neves Tschermak Gusztáv (1836-1927) osztrák és Groth Pál (1843-1927) német mineralógusról. A sokoldalú tudós idős kora ellenére méltatja Liffa Aurél (1872-1956) sokrétű tevékenységét, aki ásványok leírásával és vizsgálatával is foglalkozott. Nagy tisztelettel adózott a Magyarhoni Földtani Társulat (1848) iránt és megemlékezését 1925-ben, a társulat fennállásának 75. évfordulóján, az ünnepi közgyűlésen mondta el.

A lelkes oktató

Kiemelkedő szerepe volt a hazai kőzettan kutatásában és az elért eredményekben, de talán még inkább kiemelkedett tevékenysége az ifjúság oktatása területén. Több mint három és fél évtizeden keresztül a Tudományegyetem Ásvány-Kőzettani Intézetének volt igazgatója, tanára. Igazi pedagógus volt, lelkesedett a tanuló ifjúságért. Előadásaiban mindenkor a legújabb kutatási eredményeket ismertette meg tanítványaival és ezekből mindig az ő rendkívül nagy szakmaszeretete derült ki, amely olyan hatással volt a hallgatóságra, olyan mély nyomot hagyott bennük, hogy azt egy életre magukkal vitték. Minden évben a szorgalmi idő után és hétvégeken több napos tanulmányútra vitte hallgatóit. Nem volt az országnak olyan területe, amit nem járt volna be tanítványaival. A pihenőidőt is mindig velük együtt vidám beszélgetéssel, énekléssel töltötte el. A népes tanulmányi kirándulásokon közvetlen, szívélyes hangulatot tudott biztosítani különösen, ha még felesége, Baksa Terézia (1886-1967) is velük tartott, aki kedves, közvetlen megjelenésével biztosította a családias légkört (Sztrókay 1971, 1982). Egy szűk körű tanulmányi út résztvevőit örökítette meg a dunabogdányi Csódi-hegy melletti kép. Iskolateremtő hatása a középiskolai oktatás színvonalának emelkedésében is megnyilvánult. Nemcsak a középiskolai tanárok nagy része, hanem a felsőfokú intézetek sok szaktanára is az ő tanítványának tekintethette magát.

Ma már tudjuk, hogy milyen nagyszerű, nagy tekintélyű szakmai személyiséggé formálódott, aki még csak 32 éves volt és 1913-ban Koch Antal, Krenner József és Schafarzik Ferenc javasolta beiktatását a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai sorába. Az ajánlás részletesen kitért a már megjelent tudományos munkáira, külföldön végzett tanulmányaira. Tíz év múlva, 1923-ban Ilosvay Lajos (1851-1936), Schafarzik Ferenc és Zimányi Károly (1862-1941) javasolta az akadémiai rendes tagságra, később osztálytitkár, osztályelnök, majd elnökségi tag, végül 1942-ben a tiszteleti tagok sorába került. Az akadémián 1937-ben felsőházi póttaggá választották.

Személyét, mint a kőzettan kiváló művelőjét Nagy Béla (2008), aki ugyan nem volt tanítványa, mégis mintha mindig is tanárának tekintette volna, úgy jellemezte: „A magmás kőzettannak hozzá fogható mestere sem metodikai felkészültségben, sem gondosságban és korszerűségben, sem eredményességben hosszú időkig nem volt szaktudományunk művelői között. ”

A Budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara 1929/1930. tanévre dékánjává választotta, majd az 1943/1944. tanévben rektori tisztséget töltött be, de számos olyan funkciót vagy tisztséget elvállalt, amely az ifjúság érdekét vagy védelmét szolgálta. Rektori tisztsége, mint prorektor még a következő évben is folytatódott, mert az ő feladata volt megvédeni az egyetemet egyrészt a kiürítéstől, másrészt a rémuralom gátlástalan tény31