A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2015 (Hódmezővásárhely, 2015)

KITEKINTŐ - ZSEBŐK JÁNOS: Tiszaparti képek

hálás pillantás volt a köszönet. Volt azután egy öreg hídmester részéről viszont hálálkodás, amidőn készülődésünket egy felhőszakadás megakasztotta, s ott rekesztett bennünket a következő napig.

...Méltó sajnálkozást keltett bennünk szegény Gyuri látása, kinek cikázó villámok világították meg útját az udvaron keresztül egy foghíjas létráig, melyen ő hátborzongások közepette bicegett fel a tyúkpadlásra szállást keresni, hol a folyton járó kísértetek miatt természetesen egy szikrányit sem aludt reggelig.

A következő nap, augusztus 1 -nek verőfényes reggelén újra rendbe hoztuk a sajkát, s ismét a Tisza kénye-kedvére bíztuk magunkat. ...Itt már a síkságon haladtunk lefelé, csak hátunk megett kékellett még a Fekete-hegy mely úgy rémlett kárörvendve változtatta képének vonásait, mintegy jelezve, hogy találkozunk még másfajta kellemetlenségekkel is.

...A sellők már mind ritkábbak és gyengébbek voltak a Fekete-hegy látása mégis aggodalommal töltött el bennünket. Rossz sejtelmünkben nem is csalatkoztunk, mert a víznek egy sebesebb folyásánál egy újabb kellemetlen vendégre bukkantunk, egy vízimalomra. Az ár szinte sodort bennünket a rémesen zakatoló kerekek felé. Szerencsénk a szélcsend volt, mert így sikerült valahogyan kitérni a zuhogó veszedelem elől. Éppen akkor, nem is éreztünk valami nagy hajlandóságot a kerekek alatti fürdőzéshez.

...E délelőtt folyamán találtunk még néhány kevésbé veszedelmes vízimalmot. Ezek miatt még elég szépen haladtunk volna a jó időben, de déltájban hirtelen szél kerekedett, mely minden további teketória nélkül belekapaszkodott a putri oldalába, s kihajtott bennünket a 3—4 méter magasságú meredek parthoz, melynek laza anyaga folyamatosan szakadozott. Itt kiszállásról szó sem lehetett. Attól pedig nagyon is, tartottunk, hogy egy partomlás mindenestül maga alá temet bennünket. ...Az ilyen szakadékoknál gyakran találni óriási csuszamlásokat, melyekben még előbb a magas parton büszkélkedő nagy fák most a víz tetején feküsznek keresztül- kasul.

...Csak a legnagyobb erőfeszítés árán voltam képes ingó lakásunkat a következő kanyarulatig lökdösni, hol végre a lankás parton kikötöttünk. ...Hogy az időt tétlen várakozással ne töltsük, Gyurit elindítottuk egy tarisznyával a kukoricás közé krumplit szerezni. Hozott mindjárt is egy hétre valót. Csak úgy görnyedt alatta. .. .Néhány perc múlva már ropogott a tűz a bogrács alatt s főtt a paprikás krumpli.

...Javában ebédeltünk már, oda se néztünk a szélnek, midőn láttunk két tutajt közeledni. Csak alig-alig haladtak az erős szél miatt, mely verte őket visszafelé. A legnagyobb megelégedésünkre éppen átellenben kötöttek ki ők is.

...Hirtelen gondoltunk most egyet s ebéd után áteveztünk mi is ismerkedés szempontjából. Több tekintélyszerzés végett egy 9-es flóbert puskát is akasztottam a vállamra. A fűzfa cserjék között pattogó tűz körül heverésztek már a zsíros hajszák rövid gubáikon. Derekukat majd kétarasznyi széles tüsző6 övezte. Mintha régi ismerősök lettünk volna, közéjük telepedtünk, s társalgást kezdtünk a főnöknek látszó alakkal. Ez a katonaviselt ember volt a kormányos, ki törte a magyar nyelvet. ...Megkínáltam őket nagylelkűen egy- egy Sport-szivarkával, s mikor láttam, hogy nem nagyon idegenkednek tőlünk, vettem magamnak a bátorságot, s kérdést intéztem, hogy nem lehetne-e azt a sajkát a tutaj végéhez kötni, ha elindulnak? Észrevettem, hogy kérésemet orosznyelven megbeszélés tárgyává tették. Hirtelen jó ötletem támadt: visszaszaladtam a sajkához, egy üveg jó máramarosi köménypálinkát zsebre vágtam, s visszatérve megkínáltam őket. Megfigyelt jelekből következtetve azt beszélhették, hogy tán mégis jó lesz, ha a mérnök odaköti a ladikját — mert

6 Öv

290