A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2015 (Hódmezővásárhely, 2015)
TANULMÁNYOK - DOBOS IRMA: Mauritz Béla mineralógus életútja és hódmezővásárhelyi kötődése
tam, amely ma már ismeretlen és nem is használatos. Később azután az 1950-es évek elején a Magyar Állami Földtani Intézetben (MÁFI-ban) többször is össze futottunk, s kitűnő humorral fogadta el új helyzetét, ugyanakkor nagy elismeréssel adózott a különböző sajtféleségeknek. Úgy gondolta, hogy ennek rendszeres fogyasztása nagyban hozzájárul az átlagosnál hosszabb életéhez, pedig akkor még csak éppen betöltötte a hetvenedik évét. Ma már sajnálom, hogy intézeti éveim alatt közelebbi kapcsolatba nem kerültem vele, de ez érthető is, hiszen a két szakterület - az ő ásványtan-kőzettani és az én fiatalkori üledékek - művelése távol esett egymástól. Az életút Mauritz Béla Kassán született 1881. május 3-án pedagógus családban. Édesapja Mauritz Rezső (1839-1902), édesanyja Heinrich Amália (1846-1933). A középiskolai tanár, majd igazgató apát Kassáról Pestre, a Fasori Evangélikus Gimnáziumba helyezték, így azután itt folytatta Mauritz Béla középiskolai tanulmányait. A hat gyermek közül Béla volt az ötödik, és olyan kitűnő tanuló volt, hogy összevont éve miatt már 17 éves korában érettségizett. Amikor az Eötvös Collegiumba felvették az 1898/99. tanévre, akkor beiratkozott a tudományegyetem vegytan-természetrajz tanári szakára. A kollégiumi időszakról mindig nagy lelkesedéssel, szeretettel és elismeréssel nyilatkozott (Patkó 2014). Választott pályáját nagyban meghatározta és befolyásolta a családi és az a szepesi, gölnicbányai környezet, a család származási helye, ahová igen gyakran szívesen eljárt. Ifjúkori élményeiről mindig szívesen mesélt, hiszen nem is maradt nyom nélkül a bányavidék sokszínűsége, a hámorok, a bányák és a szebbnél-szebb ásványok, ezek mind iránymutatást adtak életének továbbviteléhez. A család névadójának számító, francia eredetű kékfestőként tevékenykedő Moritz Degre család a francia vallásháborúk idején menekült Gölnicbányára. Amikor az anyakönyvvezető nem jól értette a nevet, akkor az eredeti helyett Mauritzot irt be és ettől kezdve ezen a néven szerepelt a család. Ezt az egyik volt tanítvány, Szepesházy Kálmán (1919— 2008) mesélte 2008-ban a Mauritz-tanítványok találkozóján (Nagy 2008). Egyetemi és ösztöndíjas évek Nagy hatással voltak rá egyetemi évei alatt Krenner József (1839-1920) ásványtani előadásai, és már tanulmányai utolsó évében elkészítette doktori értekezését, amely az erdélyi kalkopirit kristályokon az igen bonyolult kristálymorfológiai vizsgálatokat tartalmazta. Még csak 21 éves, amikor a Krenner intézetbe kerül tanársegédnek és követi professzorának gondos, pontos, lelkiismeretes munkamódszerét, amely egész életében végig kíséri. Az új eredmények gyarapítása munkásságának alapvonása lesz. Az erdélyi porkurain kívül a boszniai fojnicai piritet, sőt a bolíviai Pulacayo bányából származó boumonit kristályait is megvizsgálta és leírta. Professzora már 1903-ban érdemesnek tartja, hogy az akadémián bemutassa a porkurai piriten végzett vizsgálatát. Nem kerülte el Semsey Andor (1833-1923), a nagy mecénás figyelmét a törekvő, kitűnő felkészültségű fiatal kutató személye, s neki köszönhette Mauritz Béla, hogy évekig a legtekintélyesebb külföldi intézetekben tanulmányútján újabb tapasztalatokat szerezhetett. Az ösztöndíjak a tudás gyarapítása mellett a jól felkészült utánpótlás kiképzését is elősegítették. Az 5 éves (1905-1910) ösztöndíjas évei alatt több időt töltött a neves Harry Rosenbusch Intézetben és Göttingenben Joseph Zirkelnél petrográfiai tanulmányokat foly28
