A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2015 (Hódmezővásárhely, 2015)

KITEKINTŐ - ZSEBŐK JÁNOS: Tiszaparti képek

kedves üdülőhely. Az egész helységet egy völgyben szétszórt, szebbnél szebb nyári lakok képezik.

Kimondhatatlan jó érzés töltötte el szívünket, lelkünket midőn egy, a legszembetűnőbb helyen lévő oszlopcsamokos épület bejárata felett nagy aranyos betűkkel ilyen felírást láttunk Isten hozott, belül egy másik felírást Éljen a magyar. Az épület helyiségeiben érdekes kiállítás látható. Magyar stílű edények, bő applikációk stb., a falakon eredeti olajfestmények: Bethlen, Bocskai, Thököly és Sobieski arcképei s egyéb magyar és lengyel történelmi képek. Egy önműködő Muzsika folyton magyar és lengyel nótákat játszik. Mellékelten megjegyzem, hogy ez a kiállítás nem annyira a magyaroknak, mint az ott lakó lengyeleknek szól, kik nem kevésbé tudnak rajta lelkesülni, mint mi.

...Majd egy sétát tettünk mintegy negyed óra járásnyira a Ruth folyó mentén, hol a csodálkozásnak újabb tárgyaira akadtunk. Az egyik a Pruthon keresztül épített óriási magasságú s ehhez képest túlságosan karcsú szabású terméskő híd. Középső boltíve - mely a folyó felett a híd felső részét tartja - oly roppant nagy, hogy véleményem szerint a mi öreg templomunk, a hódmezővásárhelyi Otemplom tornyostul elférne alatta. A másik kissé feljebb a természet legszebb remeke a Pruth gyönyörű vízesése, mely hatalmas morajjal tőr keresztül az óriási sziklákon, majd meredek hegyszakadékokban folytatja útját tovább észak felé.

...Innen a nap eredményével teljesen megelégedve tértünk vissza Kőrösmezőre.

A Tisza forrásánál

Július hó 16-án reggel egy kis fiákért béreltünk, melybe két-két mokány ló volt fogva. Felpakoltunk heten, azon kívül megraktuk a kocsit az útra szükséges csomagokkal. Olyan volt az a megrakott kocsi, hogyha egy régi módi pesti omnibusz meglátta volna, elszé- gyellte volna magát. így keltünk útra a Kőrösmezőtől északnyugatra eső fekete Tisza forrásához.

... A keskeny hegyi út mindenütt a Tisza mellett kanyarog folytonosan fölfelé a köves talajon. Jobbról-balról sűrű, sötét fenyvesek. Még madárfütty sem hallik. A csendet csak a Tisza sötét vizének zuhogása töri meg, mely iszonyú sebességgel rohan lefelé az óriási kavicsokon keresztül. Az út majd a jobb, majd a bal parton halad. Gyakran találunk keresztül fektetett fenyő szálakra rakott hidakat. Egy ilyennél érdekes kalandunk is történt. ... A korhadt hidat elbontották, hogy helyette újat készítsenek. Itt az utunk természetesen megszakadt. Darab útról visszatérni nem akartunk, hát nógattuk a kocsist, hogy hajtson gyorsabban keresztül. Bele is hajtott szerencsésen a folyó közepébe, itt aztán elakadtunk. A kis lovak nem tudtak jól kapaszkodni a nagy köveken. Hol az egyik fordult bele a vízbe, hol a másik. A víz itt csak egy méter mély ugyan, de elég volt ahhoz, hogy lábunk a kocsin vízben legyen. Az ár sebes, s a rémület általános volt. Végre a hídnál dolgozó ruthén munkások is előjöttek nagy dorongokkal, s ruhástól siettek a vízbe, hogy bennünket kiemeljenek, de az igyekezet hiábavaló volt, mert a megcsökönyösödött lovacskák a sűrűn hulló ostorcsapások dacára sem indítottak.

A kijutás kérdését végre úgy oldottuk meg, hogy egyenként kicipeltettük magunkat a munkásokkal. Mikor már mindannyian parton voltunk, oly erővel vitték a lovak megköny- nyebbült kocsit kifelé, hogy minden csomagunk a Tiszába hullott, mely oly sebesen hordta lefelé, hogy csak a legnagyobb fáradság árán lehetett azokat kihalászni. A kenyerünk és egyéb élelmünk természetesen úgy elázott, hogy azok elfogyasztásáról szó sem lehetett.

283