A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2015 (Hódmezővásárhely, 2015)
KITEKINTŐ - SZIGETI JÁNOS: Lapok Fiume (Rijeka) múltjából
lázadók felkoncolták. Velence egyre inkább sürgette a kalóztámadások megszüntetését, tengeri zárral fenyegette meg az osztrák kikötőket. Az uszkókok Fiúméban továbbra is hozzájutottak az élelmiszerekhez. A Serenissima a vegliai San Marco szírijén (Krk sv. Marko) erődöt építtetett, s így elzárták az uszkókokat Fiúmétól. Az uszkókok históriája az 1617. szeptember 26-án megkötött madridi békeszerződéssel zárult le. A tengeri rablókat Zenggből kitelepítették, kalózbárkáikat elégették. Elhárult tehát az akadály a Kvamer-öböl partján elterülő város újkori fejlődése előtt. Szabadkikötő A Habsburg Birodalom 1618-től harminc éven keresztül Közép-Európában a vallási és hatalmi ellentétek centrumába került. A harminc éves háború viharai elkerülték Fiúmét. I. Lipót (1640-1705) császár 1659-ben engedélyezte a városnak saját tengeri lobogó és címer használatát. Fiume címere: a két fejét balra fordító, sziklán ülő sas, mely karmai közt vizet ömlesztő vödröt (korsót) tart. Jelszava: Indeficienter (Lankadatlanul). A jezsuiták 1627-ben rendházat és gimnáziumot alapítottak. A Szt. Vid és Modeszt templomot 1639-ben kezdték építeni, s 1742-ben fejezték be. Hatalmas kerek épület, faragott kőből, előtte oszlopcsarnokkal. I. Lipót korában zálogház nyílt, és istápoly működött. Fiume kitűnő levegőjéről, pompás vizéről, boráról messze földön híres volt. A spanyol örökösödési háború (1701—1714) förgetege viszont átcsapott a fiumei öbölbe is. Savoyai Jenő (1663—1736) herceg seregét az osztrák kikötők felől élelmezték. XIV. Lajos (1643-1715) francia király egy hajóhaddal blokád alá kívánta vonni az adriai kikötőket. A hajóhad parancsnoka, grófFordin Claudius admirális Triesztet ágyúval lövette, majd Fiume alá érkezett, s hadisarcot követelt a várostól. Az ellenség csellel akarta bevenni Fiúmét, a Fiumara túlsó oldalán szálltak partra. 1702. szeptember 12-én báró Tersy Oktavián fiumei császári kapitány katonái elűzték a franciákat; a támadók gyorsan felszedték a horgonyt, s elmenekültek. 1718. július 21-én jött létre VI. (Ili) Károly (1711-1740), Velence és Törökország közt a béke,14 III. Károly Triesztet és Fiúmét vámmentes szabad kikötőkké nyilvánította és Horvátországhoz csatolta, egyúttal Trieszthez hasonló szabad kikötői kiváltságokkal ruházta fel.15 1776. augusztus 9-én Mária Terézia (1740-1780) az addig Belső-Ausztriához tartozó Fiúmét a magyar korona tartozékává nyilvánította és Horvátországhoz csatolta, egyúttal Trieszthez hasonló szabad kikötői kiváltságokkal ruházta fel.16 1779. április 22-én a császárné Fiúmét kerületeivel együtt, mint a Magyar Koronához tartozó külön testet (i corpus separatum), Magyarországhoz csatolta. Több adat szólt amellett, hogy a 17. századtól jól és olcsón lehetett Fiumében élni. Közel száz év alatt a népességszám megduplázódott. Míg 1699-ben 2500-an laktak a városban, addig 1780-ban már 16 ezer főt számláltak. A teljesség igénye nélkül szólunk az iparfejlődésről. A hagyományos mesterségek mellett, mint például a hajóépítés, más iparágak is megjelentek. 1752-ben a nyugat-indiai őrölt cukornádat feldolgozó cukorfinomítót alapítottak. Bőrgyártó, dohány és más manu14 A Pallas Nagy Lexikona. VII. köt. Budapest, 1894. 254-255. 15 A magyar-horvát tengerpart i.m. 67. 16 SZIGETI János: Egy szegmentum Trieszt múltjából. A kezdetektől a 19. századig. A hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság évkönyve 2008. Szerk. HERCZEG Mihály et al. Hmvhely-Bp., 2009. 217-231. 277
