A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2015 (Hódmezővásárhely, 2015)

TANULMÁNYOK - BÉRES DEZSŐ: A legigazibb vásárhelyi különc: Galyasi (Reisinger) Miklós újrakarcolt arcképvázlata

vásárhelyiséget.” Vagyis nem tanult sem a saját, sem a múlt hibáiból, képtelen a szocialista fejlődés útjára lépni. Indulatokat korbácsolt a Dezséry László készítette rádiómonológja is. Itt leginkább Galyasi szóalkotása, a Hódmezőmagyarország bőszítette fel, a múlt romjain tűnődő, időszerűtlen gyerekességnek minősítve azt. Mintegy 20 év múlva jelent meg utoljára vélemény igazgatói működéséről. Szerzője leginkább azt kifogásolta, hogy a könyvtár és a múzeum szétválásakor az igazgató a múzeumi szakkönyveket a múzeum állományába sorolta, nem engedte elvinni. Sommája pedig, hogy igazgatói székébe nem szakmai alkalmasság miatt, hanem jobboldali érzelmű szociáldemokrata barátja, Takács Ferenc jóakaratából került, és valójában nem az intézményvezetést, hanem az ő szociális problémáját kívánták orvosolni (ez egyezik Galyasi rendőrségen tett önéletrajzi vallomásával, a per anyaga viszont zárt anyagként csak 1990 után vált kutathatóvá. Honnét az egyezés?)34

A város néhány polgáribb otthonában az ötvenes évek elejére egyféle „irodalmi szalonok” kezdtek kialakulni. Ezzel az újabban (de nem helytállóan) használt kifejezéssel jelölt baráti találkahelyek egyik legismertebbje Galyasi szolgálati lakása a Zsigmond utcában (csoda, hogy ki nem költöztették), a másik Bibó Lajos Kistópart utcai kertes háza, a harmadik pedig Grósz Józsefné Petőfi utcai otthona. Hogy barátsága Terkával mikorra nyúlik vissza, nem ismert. Hasonló életkoruk, a hittestvériség régi kapcsolatot sejtet. 1951- ben Teréz napján ajándékozott neki egy könyvet, ez a Puszták Népe egybekötött számaival és a Németh Lajosnak szánt levéllel tulajdonosuk váratlan halála után került 1968. augusztus 30-án a Bethlen Gábor Gimnázium könyvtárába. A levél elakadására feltételezés, hogy megírását (1962. dec. 18.) követően a szintén kriminalizált Kép-írás című, kéziratnak számító, saját írásaikat, műalkotásaik fényképeit egybegyűjtő füzeten dolgozott Galyasi „irodalmi szalonjának” néhány látogatója. „Emiatt jelentettek fel bennünket, ugyanis Miklós bácsihoz beépítettek valakit, mivel nagyon szerette a szebbik nemet, és ezt kihasználva egy nő beárult bennünket. Jött a zsuppkocsi, elvitték az egész társaságot. Azt mondták, ezzel a válogatással bűncselekményt követtünk el, amely ilyen meg ilyen paragrafusba ütközik... A végén azzal vívtuk ki a megbocsátó kegyet, hogy csak egy-két példány készült, tehát nem lett sokszorosítva.” - emlékezett vissza az „esetre” Fejér Csaba festőművész, maga is Füstös-tanítvány. Többen tudni vélték, hogy a „beépített nőszemély” maga Grósz Terka volt, mindenesetre a légkör megfagyott körötte, azonban Galyasi bizalma a jelek, és az ügynöki jelentések szerint rendületlen maradt. Magát a Kép-írást mára néhányan valós jelentőségét túlbecsülve szeretnék magasabb polcon látni. Fejér Csaba mellett nemrégen az egyik érintett, Vincze Ferenc, a két „lapszám” szerkesztője, gépírója hűtötte le a kedélyeket, megírva az igaz történetet: „a folyóirat ellenséges politikai jellegű cikkeket ugyan nem tartalmaz, de arra alkalmas, hogy az emberekben pesszimista hangulatot keltsen, és ezzel a szocializmusba vetett hitet megingassa.” - idézte egy rendőr alezredes mondatait a III/III-as ügyosztály egyik hivatalos vizsgálati jegyzőkönyvéből, majd így zárta cikkét: „Bizony, annak idején nem gondoltuk, hogy ilyen fontos emberek vagyunk. Csak élveztük egymás társaságát, rajongtunk a művészetekért, lubickoltunk az irodalomban, habzsoltuk a kultúrát. Szép volt, jó volt.”54 55

54 Nemzeti Újság, 1956. nov. 3., 11.; Viharsarok, 1956. nov. 31.; FEDOR Ágnes: Vásárhelyinek párizsi = Nők Lapja, 1957. szept. 26.; CSMH, 1957. okt. 3., 1958. nov. 16.; Tj, 1966. 11. 926-927.; DM, 1967. jan. 8.; DEZSÉRY László 1969.; SZABÓ Endre: Kelletlen keret = CSMH, 1969. febr. 26.; KŐSZEGFALVI Ferenc: A hódmezővásárhelyi közkönyvtár 1944-1952 között = Könyvtáros, 1988.2. 105-112.

55 VARGA Katalin: Fejér Csaba 1936-2002. Hmv, 2004. 22.; VINCZE Ferenc: Kívül a látóhatáron. Avagy egy kulturális szamizdat folyóirat Vásárhelyen = Vásárhelyi Látóhatár, 2010. 3. 15.15.

209