A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2015 (Hódmezővásárhely, 2015)
TANULMÁNYOK - BÉRES DEZSŐ: A legigazibb vásárhelyi különc: Galyasi (Reisinger) Miklós újrakarcolt arcképvázlata
Időközben 1948. június 12-én egyesült a két baloldali párt. A fúzióval sem Galyasi, sem Takács Ferenc nem értett egyet. A politikus egzecíroztatása tavasszal kezdődött: „Már értesültem arról másoktól, hogy Te milyen derekasan és talán érdememen felül is mellém álltái ezekben a napokban. Erről szeretnélek lebeszélni. Neked árt, nekem pedig nem használ.” - írta még ez év április 10-én Budapestről Galyasinak. A levél indigós másodpéldányára a levéltári Takács-fondban bukkantam, az eredeti, ha még megvan, Galyasi hagyatékában kell, hogy legyen. A hajthatatlan Takácsot május 20-án nyugdíjazták, ősszel elvették kis földjét, 1950. június 21-én hazaárulás vádjával börtönbe zárták. Öt és fél év után kegyelemből, valójában azért, hogy börtönben szerzett betegsége miatt ne ott haljon meg, szabadon engedték. Rehabilitálását nem érhette meg, 1956. május 13-án elhunyt, a Legfelsőbb Bíróság csak 1957. szeptember 25-én adta ki határozatát ártatlanságáról. Galyasi hallgathatott a jó tanácsra, mert látszólag következmények nélkül zárták ki a szociáldemokrata pártból, ismét párton kívüli lett, mint volt is egész életében. Összességében a kritika pozitívan értékelte a Puszták Népét. Nem tűnt ellenfélnek a kicsivel később induló Tiszatáj sem (az első szám 1947. március 8-án hagyta el a Dugonics téri Szent Gellért nyomdát). Két alkalommal közölte Galyasi verseit (összesen négyet), Takács István költeményével emlékezett meg a fiatalon, ekkor elhunyt Vöröss Istvánról. Impresszuma szerint a II. évfolyam 10. számig vidéki szerkesztőségek segítették az Ertsey Péter vezette szerkesztőbizottság munkáját, Vásárhelyről Moldvay Győző, a másik vásárhelyi irodalmi lap, a Puszták Népével állítólag konkuráló Délsziget szerkesztője. Keszi Imrének, a Rákosi-kor irodalompolitikai „reprezentánsának” álláspontja mégis a Tiszatáj azon számában kapott helyet, mely a Puszták Népe (akkor még nem tudható) utolsó lapszámával azonos időpontban jelent meg: a Délsziget minden megjelent sorával nyíltan halad „a pécsi Sorsunk pimaszul harcot kívánó ellenforradalmiságának szocialista-ellenes útján... Komolyabb színvonalat jelent a Puszták Népe. Ennek a folyóiratnak is megvan még az a hibája, hogy a helyi jelleget sok esetben nagyon is elvontan, költőien, egy kissé a táj lelke jegyében értelmezi ahelyett, hogy konkrét helyi problémákkal, termelési és szövetkezési kérdésekkel foglalkozzon, ezzel leplezve a kelleténél erősebben vidéki-értelmiségi jellegét. Utóbbi időben ezen a téren bizonyos haladás mutatkozik. A folyóirat másik hibája, szürkesége azonban nem sokat javult.” A cikk, címe szerint, a vidéki folyóiratok problémáit feszegette volna, ám etikátlan Tiszatáj-tömjénezésbe fullad, nem idézem. Jelen időben fogalmazott a Délszigetről, másfél évvel annak erőszakos megszüntetése után, a Puszták Népéről meg éppen ki nem mondta, hogy fölösleges. A politikának a művészet mindig érzékeny frontja volt, hát „marxista bírálat” alá vettek (és fölszámoltak) minden vidéki folyóiratot, civil szerveződést, olvasókört. Mindenekelőtt a még életben lévő, háború előtti törvénycikkek szorultak módosításokra, kiegészítésekre, hogy korlátozni lehessen újabb egyesületek alakítását, és megszüntetni a „feleslegesnek” ítélt felekezeti, hitbuzgalmi, tudományos és kulturális egyesületeket, szervezeteket. A kommunisták irányította belügy fokozatosan vonta magához a rendelkezési jogot, ennek érvényt szerezni végül az egyesületi szabadsággal megvalósított visszaélések megtorlására született 1938:17. te. módosításával és kiegészítésével alkotott 7330/1946 ME rendelettel tudott. 1950 végére tíz és félezer civil szervezet feloszlatását írták elő belügyminiszteri hatáskörben, de egységes álláspont nélkül. Új kategóriaként „tilos egyesület” is akadt szép számmal, ilyennek minősült minden „láttamozott alapszabály nélkül, titkosan, feloszlatás vagy felfüggesztés dacára működő egyesület.” 1948 novemberében 128, decemberben 194, ’49 januárjában 78 egyesület feloszlatására került sor. Alig volt észrevehető a tempón az időközi belügyminiszteri személycsere (Rajk után, augusztus 5-től Kádár). Szovjet mintájú 202
