A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2015 (Hódmezővásárhely, 2015)

TANULMÁNYOK - BÉRES DEZSŐ: A legigazibb vásárhelyi különc: Galyasi (Reisinger) Miklós újrakarcolt arcképvázlata

negyedévenkénti megjelenésre tervezett Puszták Népe. Finanszírozását tagsági- és lapelőfi- zetői díjakból, művészeti, művelődési estek bevételeiből, továbbá Kurucz János nyomdász felajánlásából kívánták megvalósítani. Augusztus végén érkezett meg a Tájékoztatási Minisztériumtól a Szövetséges Ellenőrző Bizottság engedélye, az első szám 1946. szeptember 5-en jelent meg.

A besúgóhálózat, mint mindig, most is működött. Még előző év augusztusában adta hírül a Vásárhely Népe, hogy Németh László, „az ismert magyar író itt kíván letelepedni,” ezért a Nemzeti Bizottság a rendőrség támogatását kérte. A szociáldemokrata pártközpont most, 1946. szeptember 2-án, egy héttel a folyóirat első számának megjelenése előtt, levélben szólította fel a vásárhelyi csoport titkárságát, hogy utasítsák Galyasit „a Németh László mellett való propaganda” haladéktalan befejezésére. A titulus természetesen „elvtárs,” többször is. Retorziót helyeztek kilátásba: ha Németh László „a múltban elkövetett bűneiért nem vállal nyilvános megbánást, úgy hamarosan sor kerülhet rá, hogy a Párt egész sajtóját vele és az egész ezzel kapcsolatos veszedelmessé válható akcióval szemben fellépésre utasítjuk.” Minderre azért volt szükség, mert értesüléseik szerint Németh László „a Népmüve- lődési Intézet megalakulásával kapcsolatban aktivitásba lépett,” Galyasi pedig a Tornyai Társaság útján „

agitációt fejt ki, és elősegíti Németh László reaktiválását az irodalmi életbe."49 50 A felszólítás hatástalannak bizonyult, vagy el sem jutott címzettjéhez. Mindjárt az első számban közölték a kifogásolt szerző A mondat születése című írását, a következő alkalommal az 1936-ban írt Pusztuló magyarokéigjátékát. Az 1947/1 szám Gulyás Páltól a Mélymagyarság (Posthumus tanulmány egy vitához) című munkáját közölte annak ellenére, hogy 1947. január 5-én a belügyminiszter hivatalos közleményt adott ki a Magyar Közösség „köztársaság-ellenes összeesküvésének leleplezéséről.” A koncepciós rágalom, a kreált ellenségkép szerint a Magyar Közösség fasiszta, fajvédő szervezet, Horthysta reakciós politikával. A parasztpárti Darvas József is Németh László szellemi felelősségét emlegette „denunciáló” írásában, pedig Németh e közösségre gyakorolt hatása kevésbé kézzelfogható, mint például Szabó Dezsőé, sőt, többen gondolták úgy, hogy Németh László nem is tudott a Magyar Közösség létezéséről. Gulyás ebben az 1939-ben készült írásában Németh László akkor megjelent munkáját, a Kisebbségben-1 gondolja tovább, és „bizonyítja, hogy akár - mint a költő - az érzelmeken át, akár mint a tudós — az értelemmel közeledünk Németh írásához: nem a Magyar Közösség badarságaihoz, hanem az igazi humánumhoz és európaisághoz kell jutnunk.” - olvasható az anonim szerkesztői jegyzetben, ami ha nem is Galyasi gondolatait közvetíti, de mindenképp tudtával és egyetértésével került a tanulmány elé. Hogy pontosan mit takar a „badarság,” ennyi idő távolából már nem egyértelmű, egészen más perspektívából szemlél a mai múltkutató. Lehet, csupán a közlés várható következményei, az újabb indulatok kivédésére szolgált az elnéző leminősítést sugalló jelző használata. Ismertetés jelent meg az Iszonyról az 1948/1 számban, végül újabb első közlés november közepén a 3. számban: Összefoglaló a nyolcadikban (Mi a filozófia? A valóság-érzés nevelése). Három írás a persona non grátától, kettőnél pedig személye közvetlenül érintett a nyolc számban.

49 SZIGETI János: Hódmezővásárhely irodalomtörténeti emlékei. Hódmezővásárhely - Budapest, 2003. 76. (Vásárhelyi Téka, 15.); VFÚ, 1946. szept. 6., 10.; AÚ, 1946. szept.l 1.; VN, 1946. szept. 13.

50 A teljes levelet a Politikatörténeti Levéltár MSZDP iratai közül egy megyei kötődésű kémelhárító és történeti kutató, állambiztonsági szakértő emelte ki, Péter László irodalomtörténész tette közzé kommentárral. PÉTER László: Hajsza Németh László ellen = Kortárs 2003. 2. (A bemutatott irat jelzete: 283. f. 10. csop. 55. s. e. 119. lap.)

201