A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2015 (Hódmezővásárhely, 2015)

TANULMÁNYOK - BÉRES DEZSŐ: A legigazibb vásárhelyi különc: Galyasi (Reisinger) Miklós újrakarcolt arcképvázlata

lemondott tisztségéről. Helyére vitéz Erdős János festőművészt, az addigi jegyzőt választották meg. „Az egészséges váltógazdaság híve vagyok, s úgy érzem, csak használni fogok a Tornyai Társaság egyéneken felülemelkedő céljainak, ha átengedem helyemet.”-nyilatkozta diplomatikusan a sajtó felé,32 elébe menve az újabb, következő év május 5-én megjelent 1939:1V. te-nek, ami a zsidóság közéleti szerepvállalást korlátozta erélyesen. Ennek 4. §. (4) bekezdése értelmében igazolnia kellett, hogy ősei már a Ferenc Józsefi törvény kihirdetése előtt állandó jelleggel Magyarország területén laktak, és őt fénytelenségből kell zsidónak tekinteniutólag szúrva be a minősítő szócskát. A „meggyőződése szerint magyar” végjegyzettel is kiegészített jegyzőkönyv szerint végül az 1939. évi névjegyzék II. szavazókor 522. sorszáma alatt május 11-én bejegyezték.33 Nevével, ismert szignóival már alig találkozni a sajtóban. Kritikát írt a Tornyai Társaság védnökségével Koszta kiállításán bemutatkozó tizenöt éves kanász Sütő Tóni kiállításáról, vásárlással támogatta metszetalbumának megjelenését. Az őstehetség hat év múlva Tordán hősi halált halt. Riportot készített Berend Miklósné Kilényi Júliával akkor megjelent könyve okán (nincs kapcsolat Juhász Gyula titkárnőjével, Kilényi Irmával). Az élet zavartalanságát sugallta „Boldizsár és Zsófika” hírlapi pletykától hangos cukrászdái dialógusa Wéber Józsa és Galyasi Miklós „strandrománcáról.” Publikált két verset. Minden igazság szomorú keserűsége az Üzenet soraiban: ,/l magvetésben búj dós ik a szépség [...] Aratni... kedves... mindenki segít...” — Ez bekerült második posztumusz kötetébe. És a becsapottság hangja az Azt hittem, hogy a nap címűben: fzt hittem, az ige győzedelmes, bátor, / S ha könyvbe mondják: örökkévaló; / Hogy a megváltók megváltanak néha, / S végül az ember jó lesz, nagyon jó. Ez a vers máig a Népújságban lappang.34

1940. május 10-én elrendelték a szegedi és a debreceni hadtest, valamint két gyorsdandár hadilétszámra emelését, mozgósították az egész honvédséget. Galyasi nyár végén kapott behívót. Endrey Béla polgármester közbenjárásával, tekintettel egyetemi végzettségére, jogosítványára, menyasszonyára, a katolikus Wéber Józsára, mint karpaszományos honvéd vett részt Erdély visszacsatolásában a Szegedi V. Hadtest Gépkocsizó Vonatosztály 127-es közteher gépkocsi oszlop kötelékében. A három magyar hadsereg „támadó hadművelete,” a katonai mozgás, jószerint kimerült a katonai parádékban, a kihirdetett 2. bécsi döntés révén Magyarország katonai cselekmény nélkül kapta vissza Észak-Erdélyt, Székelyföldet, a csapatok visszatértek állomáshelyükre. Nem mindennapi sors- és közösségvállalás volt a zsidótörvények árnyékában Wéber Józsától, hogy 1940. december 30-án felesége lett a szabadságolt katonának. Hogy pont rtSJO (hänukkä, december 25/január 2) idején, valószínű, csupán szükségszerű egybeesés. Mindenesetre éppen megelőzték a házassági jogról szóló 1894:XXXI. te kiegészítéséről és módosításáról, és az ezzel kapcsolatos fajvédelmi rendelkezésekről szóló 1941. évi XV. törvénycikket. Ennek 9. §-a mondja ki, hogy nem zsidó zsidóval házasságot nem köthet.35

„A Bús magyar sors megkövetelte tőlem, hogy Belgrádtól Voronyezsig fegyverrel a kezemben járjam végig a Kálváriát, megismerkedjem a kóccá taposott emberi önérzet minden testi és lelki gyalázatával harctereken, intemálótáborokban, halállágerekben és hadifog32 NÚ, 1938. júl. 10.; júl. 28.; VRÚ, 1938. júl. 31.; VI, 1938. júl. 31.; 1000 év törvényei.

33 MNL CSML HL Hmv Város Központi Választásának iratai, 70/1940.

34 NÚ, 1938. okt. 2.; NÚ, 1939. jan. 1; dec. 23.; Nagy Magyar Alföld, 1939. febr.10.

35 GALYASI Miklós 1957; MAKÓ Imre: Vásárhelyi katonák a második világháborúban és a város embervesztesége = Szeremlei Társaság évkönyve, 2008. Hmv, 2009. 125-148. (a továbbiakban Makó Imre 2008.); NÚ, 1940. nov. 23., dec. 24.; Vásárhelyi Új Hírek, 1941. jan. 3. (a továbbiakban VÚH); Hmv. Polg. ház. akv. 371/1940.

194