A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2015 (Hódmezővásárhely, 2015)

TANULMÁNYOK - BÉRES DEZSŐ: A legigazibb vásárhelyi különc: Galyasi (Reisinger) Miklós újrakarcolt arcképvázlata

igazolásra vár: a skriblerek Tornyai Jánostól vehették át, aki Párizsból 1896 tavaszán hazajött, mert tanulmányútját a szülőváros tovább támogatni nem tudta. Létfenntartása miatt Pesten maradt, részt vett egy körkép elkészítésének munkálataiban. A mintegy háromszáz mellékalak festése közben néha írótollat ragadott, de szóban is kifejthette véleményét szülővárosáról és nem csak Pesten, de itthon is, például a Gazdasági Egyletben, 1900. február 10-én. Ami itt lehetett kedveskedő szófordulat, fonákjára fordult amott. És nem is biztos, hogy úgy élt tovább, ahogyan eredetileg elhangzott. Nem a jelző, az egész cikk okozott akkora fölháborodást, hogy többen elégtételt követeltek, ám az írás konkrét vádakat nem tartalmaz, így a városi közgyűlés elállt a becsületsértési pertől.9

Mindezek ellenére Miklósnál semmi vonzalom nem mutatkozott a művészetek felé, de úgy tűnik, nagyon kortársainál sem. Az önképzőköri titkár tanévi jelentésében ez áll: „a tisztikarnak azon törekvése, hogy az oly nemes hivatását betöltő Önképzőkör az idén is a régi tradíciókhoz méltó színvonalat érjen el, a kör tagjainak lanyha munkálkodása folytán csak részben sikerült. Az irodalmi munkálkodás terén beállott pangás szomorú tényével szemben megvigasztaló az a tudat, hogy a kör hazafias kötelességét több ízben, méltóképpen teljesítette.”10 11

A „beállott pangás” érthető: Vásárhelyen sem volt család gyász nélkül. Az őszirózsás forradalom, a homo regius miniszterelnök Károlyi Mihály és kormányai, a fegyverszüneti egyezmény nem hozott nyugvást, nem pozitív a szovjet mintájú államforma (tanácsköztársaság) sem, pedig a „dicsőséges 133 nap” itt csupán 47 napig tartott a román megszállása miatt, az viszont több mint tíz hónapig. 1918 októbere után leghamarább 1920. augusztus 18-án ült össze a törvényhatóság, még a Reisinger Gyula halála miatt megüresedett törvényhatósági bizottsági hely betöltésére kiírt közgyűlés is elmaradt.

Édesanyja özvegyi jogon vette át a pékséget. Az üzletmenetről apró hírek, hirdetések adnak képet. Pályázattal nyerte el a kórházi kenyérszállítás jogát, ünnepre csak előrendelést fogadott el, akár telefonon is. ínségadót fizetett, műhelyt korszerűsített: a kuriózumnak számító kiflisodró gépet állított be, igény szerint rozskenyeret, naponta kétszer „vendégkenyeret” sütött, házhozszállítást vállalt, piaci bizományosok árulták portékáit, minden bizonnyal keletien (kovásztalan, macesz) kenyeret is, bár ez utóbbira semmi utalást nem találtam.11 Korszakot zárt a bűnbakkeresés, mikor szinte mindenért a zsidóságot tették felelőssé. Büntető törvények sorát nyitotta a zsidó fiatalok egyetemi, főiskolai jelenlétét minimáló, 1920. szeptember 28-án életbe lépett numerus clausus. Miklós 1921-ben maturált az „érettek” között, akkori kritériumok szerint ez közepesnél gyengébb teljesítmény.

Vegyészmérnök szeretett volna lenni, a diszkrimináció tiltotta. A technika is érdekelte, hát a volt szibériai hadifogoly, Zagyi Mátyás műszerész tanulója lett, esztendővel segédlevelet, autóvezetői jogosítvány szerzett. Útkereső éveiről szintén hirdetések, apró hírek tájékoztatnak. A vele egyidős Bieber László elektrotechnikussal autójavító műhelyt nyitott.

9 HMV, 1918. máj. 3.; VRÚ 1918. máj. 3. 6.; GALYAS1 Miklós: A Tornyai Társaság előzményei és megalakulása. Hmv, 1965. Kézirat a NLVK helyismereti gyűjteményében; Népújság, 1939. jan. 21. 3. (a továbbiakban NÚ); TORNYAI János: Népünk és a művészet = HMV, 1900. máj. 6. 2-3.; BRÓDY Sándor: Följegyzések. Mari néni = Az Újság, 1909. jún. 23. 5.; ADY Endre: A két Páris = A Jövendő 1910. márc. 15. 1.

10 A Hódmezővásárhelyi Református Főgimnázium 1920/1921. tanévi értesítője. Közzéteszi D. NAGY Sándor. Hmv, 1921. 14., 32-33.

11 VARSÁNYI Attila: A hódmezővásárhelyi főispánság története (1873-1950) Szeged. 2010. Kézirat a NLVK helyismereti gyűjteményben; Iparlajstrom 1874-1884; VÚ, 1922. márc. 11; VRÚ, 1923. jan. 20; VFrÚ, 1928. szept. 12. 20., okt. 5.; VRÚ, 1929. nov. 24.

184