A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2015 (Hódmezővásárhely, 2015)

TANULMÁNYOK - BÉRES DEZSŐ: A legigazibb vásárhelyi különc: Galyasi (Reisinger) Miklós újrakarcolt arcképvázlata

82 éves korában, 1912. április 19-én ott hunyt el.7 Gyula volt az első érettségizett vásárhelyi iparos, tagja a Szabadelvű Pártnak, a törvényhatósági bizottságnak, rendszeres adakozó, a zsidó hitközség pénztámoka, már Seltmann Lajos rabbisága alatt. Az 1902/3-as tanévtől ellátta a zsidó vallásos gondolkodás és művelődéstörténeti hagyomány fontos intézményének, a „zsidóiskolának” és alapítványának pénzügyi felügyeletét. Ugyanekkor lett az iskolaszék hölgybizottságának tagja Singer (Józsa) Lajos és Klein Fanni leánya, az 1879. január 11-én született Berta, okleveles tanítónő, Klein Adolf rabbi egyik unokája. 1902. szeptember 14-én a helyi izraelita templomban tartották „egybekelési ünnepélyüket.” Házasságukból született Miklós 1903. június 18-án, 1906. április 12-én pedig Teréz. A világháború alatt, 1914. októbertől hadifelajánlásként szállított pékárut az Erzsébet közkórháznak, és a Petőfi utcai polgári leányiskolában kialakított első kisegítő (hadi) kórháznak. Hamarosan több ápolóhely is nyílt a városban, a zsidó hitközség is berendezett egyet. 1916 őszétől a Művészek Majolika és Agyagipari telepének is pénzügyi ellenőre lett Boros Áron unitárius kántortanító mellett.8 Szinte magától értetődő, hogy Miklós az izraelita népiskola alsóbb osztályai után a gimnáziumban folytatta tanulmányait. Latin, német nyelveket jó, természetrajzot változó eredménnyel tanult. Csak hitoktatójától, Seltmann Lajos főrabbitól érdemelt jeles osztályzatot. Hullámzó teljesítményében szerepet játszott édesapja halála: ő is a pékkemence mellett kapott szívszélhűdést, 1918. május 1-én hunyt el.

A szülői ház afféle bohém találkahely benyomását kelti Galyasi időskori visszaemlékezésében: „Tornyai Jánost, Kallós Edét, Endre Bélát tulajdonképpen édesapámtól örököltem. Hogy vásárhelyi kifejezéssel éljek, jussoltam. Baráti köréhez tartoztak (...) Szathmáry Tihamér főkapitány, művészetszerető, művészetpártoló, maga is literátus ember. Weisz Mihály suszter, aki Cseszkó Máté politikus csizmadia néven írta bökverseit és szólásait a Karikás című vicclapba, amelynek akkor még Tornyai csak rajzolója volt, és magát a lapot Vetró Lajos Endre földbirtokos, később városi tanácsnok úri passziója hozta létre. Egész kis gyermekkoromtól kezdve nem emlékszem rá, hogy valaha is vendég nélkül voltunk. Apám társaságához tartozott Bauer Gyula, akkor a legnagyobb gőzmalom tulajdonosa, mintagazda, Gonda József író-újságíró, a Jövendő c. folyóirat szerkesztője. Seltmann Dezső a munkásbiztosító igazgatója, egyszersmind Vásárhely egyetlen zálogházának tulajdonosa, Szeles Lajos kőműves, és még sokan, akikre már nem emlékszem.” - Zsigmond nagybátyját, aki az 1895-ben magyarosított nevét örökül hagyta rá, nem sorolja ide, ő még a múlt században Pécsre származott. A leírásról óhatatlanul jut eszünkbe: „Paraszt Párizs.” A fogalommá vált jelzős szerkezetet általában Ady Endrével és Gonda folyóiratával, az A Jövendővel, az alaposabbak Bródy Sándor Jáger Mariról írt cikkével hozzák összefüggésbe, de az árulkodó szóra még senki nem figyelt fel: „a hely, ahol élt [Jáger Mari], az úgynevezett Paraszt Párizs.” - Úgynevezett. Tehát nem Bródy leleménye, aki 1896-ban járt itt, és tízegynéhány év múlva írta le akkori benyomásait a Javasasszony” okán. De még csak Adyé sem, mert szerinte a „budapesti skriblerek” (firkászok, újságírók) csúfolták így a várost. Feltevésem

7 HMV, 1885. aug. 29. 3.; W, 1890. júl. 17. 2.; Rabbiság Halálozási akv. VI. kötet (1886—); Századunk névváltozásai, i.m. BM. 15723-82; FEJÉRVÁRY József 1929.; Vásárhelyi Reggeli Újság, 1912. ápr. 21. 5. (A továbbiakban VRÚ); Halálozási akv. 1912/61

8 Fejérváry (Deutsch Mór); Századunk névváltozásai, i.m. BM. 24980-87 (Singer Lajos); Hmv. ház. akv. 1902/317.; HMV, 1902. szept. 14. 3; Izr. népiskola értesítői; A hódmezővásárhelyi zsidóság 1740-1993. Hmv, 1993. 12-15. (Vásárhelyi Téka, 3.); HMV, 1914. okt. 21. 3.; MAKÓ Imre: Vásárhely az I. világháborúban = Hódmezővásárhely története. 2. köt. Főszerk. SZABÓ Ferenc. Hmv, 1993.; WEISS Mihály: A hódmezővásárhelyi Művészek Majolika és Agyagipar Telepének alapítási története, 1910-1918. Hmv, 1918. Kézirat a NLVK helyismereti gyűjteményében.

183