A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2015 (Hódmezővásárhely, 2015)
TANULMÁNYOK - DOBOS IRMA: Hódmezővásárhely első hévízkűtja
Eligius Róbert (1902-1973) osztályvezető, Ferencz Károly (1915-2001) és Szalán-zy Károly geológus képviselte. A geofizikusok azért vettek részt az értekezleten, mert ez a hévízfúrás volt az első az országban, ahol a karotázs szelvényezést először alkalmazták a földtani rétegsor és a szűrőzés helyének megállapítására. Ez azért is volt nagyon lényeges, mert az ezer, sőt ennél is nagyobb mélységben már a földtani rétegsort az iszapöblítéses fúrási módszerrel nem lehetett úgy megállapítani, hogy pontosan lehessen a rétegmegnyitást elvégezni. Ezt csak mélyfúrás geofizikai módszerrel, karotázs segítségével lehetett megoldani átvéve a szénhidrogén kutatásban alkalmazott módszert. Ekkor még az igen sok, itt 7 csőrakattal tudták csak az 1096,9 m-es fúrást kiképezni. Ezen az értekezleten a jelenlévők úgy döntöttek, hogy 100 m-t tovább kell fúrni, így azután a fúrás 1953. május 2. és 1954. augusztus 3. között, közel másfél évig tartott. A továbbfúrás szükségességéről a MAFI Vízföldtani Osztálya a Ceglédi Mélyfúró Vállalat Üzemvezetőségét (Hódmezővásárhely, Petőfi u. 22. sz.) is tájékoztatta. Ferencz Károly geológus 1954. február 8-án közölte, hogy a folyamatban lévő mélyfúrást a helyszínen megvizsgálta és ellenőrizte. Az elkészült hévízkút műszaki és vízföldtani adatai A tervezett kút létesítésénél már az iszapöblítéses gépi forgatásos fúrást alkalmazták, amelynek a gyors előrehaladás mellett a lyukfal állékonysága és a hosszabb mélységszakaszok csövezése jelentett előnyt. Hátránya volt azonban, hogy a földtani rétegsor, a kőzetféleségek nehezen voltak elkülöníthetők nemcsak minőségileg, hanem helyzetük tekintetében is. Ezért kellett azután az elektromos szelvényezést először ennél a hévízkútnál, később pedig a kisebb mélységű kutak fúrásánál is alkalmazni. A Hód-tó egykori felszín közeli üledékét alig lehetett az alatta lévő pleisztocén rétegektől elkülöníteni. A jellegzetes jelenkori (holocén) 2,5 m vastag, sötét bamásszürke agyag nagy keménysége miatt minden bizonnyal réti agyag) ellegű üledék, majd 3,60 m-ig némileg kivilágosodik a sárgásszürke homokos agyag. Feltételezhető, hogy ez alatt már pleisztocén finom- és középszemű, csillámos, éles szemű, tehát folyóvízi homok rétegek következnek21,0-28,5 m között kevés agyag betelepüléssel A sárgásszürke szín szürkére vált át és 60,5 m-től jelentkezik először héjtöredék és ettől kezdve ez többször előfordul elsősorban az agyagos rétegekben. Ezután ismét sárgásszürkére változik a képződmények színe és az agyag általában 17-20% CaC03 tartalmú. Az első meghatározható héjtöredék 449-464 m között jelent meg, így: Uniosp., Lytogliphus, Bithynia héjfedők és Pisidium töredék. A továbbiakban egészen 613,0 m-ig a világosszürke, tömött, zsírfényű, meszes márgás agyagban Zalányi Béla (1887-1970) paleontológus vizsgálta meg a néhány épségben maradt, de főként töredékes csiga- és kagyló-maradványt. Itt a Candona sp.-t, az Ilyocypris sp.-t ind. feltételesen pleisztocénnek határozta meg, ahol a CaC03 már 23,91% volt. Apró héjtöredékek ismét csak 705,0-737,0 m, 962,0-985,0 és 986,50-996,0 m között (Unió sp.) jelentkeztek. A 996,00-1005,00 m közötti Candona off. parallela GW. Müll., Cyclocypris sp. ind. maradványokat levanteinek, az alatta lévő agyagban 1005,0-1007,00 m közötti Candona off. parallela GW. Müll, csigaszáj fedőt Zalányi ugyancsak levanteinek feltételezte. 1011,00-1015,0 m között ismét Unió héjtöredék jelentkezett. Az a kevés héjtöredék és csigaszájfedő is segített az 1100 m-en belül a rétegtani viszonyok felvázolásához. Az ivóvízü kutakban Halaváts által 200 m-en belül kimutatott ősmaradványok jelenlétét itt az új fúrási mód akadályozta meg és a héjtöredékek csak 450 m körül jelentkeztek. 164
