A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2015 (Hódmezővásárhely, 2015)
TANULMÁNYOK - ZEMAN FERENC: Törvényhatósági választás Hódmezővásárhelyen 1934-ben
létével probléma nélkül folyt le. A Gazdablokkba tömörült politikai erők két évvel korábbi alkalmi szövetsége 1936-ra elenyészett. A megismételt választást számottevő kampány nem előzte meg. A korábbi Gazdablokk lista jelöltjei között időközben megbomlott az egység. Laub János személye, a „Bajbajutottak” egyik vezetőjeként folytatott kétes ügyletei miatt, egyre inkább vállalhatatlanná vált a többi jelölt számára. Kovács Jenő listája pedig már maga mögött tudhatta Kun Béla támogatását is. Győzelme után Kovács úgy nyilatkozott, hogy egy különálló, négyfos „földmíves kisgazdapárti” frakciót fog létrehozni a város parlamentjében. A Kovács-féle listán induló Bánffy Sándor, aki ekkor az egyetlen hivatalos szociáldemokrata jelölt volt, ez alkalommal pótképviselő lett.36 Összegzés Az első világháború után még hosszú évekig kellett várni arra, hogy a megyék és a városok törvényhatósági bizottságai kiegészülhessenek. Az 1926-os és 1927-es időközi választásokon a vonatkozó törvények ellentmondásos értelmezéséből, illetve hatályosságának bizonytalanságából eredő pontatlanságokat az 1929. évi közigazgatási törvény volt hivatott rendezni. Az új szabályozás a kormányoldalnak kedvező módon rendezte át a törvényhatósági bizottságok összetételét. Hódmezővásárhelyen az évtizedes polgári ellenzéki túlsúlyt sikerült kormánypárti többséggé változtatni. Ennek ellenére az ellenzéknek is lehetősége adódott arra, hogy továbbra is jelentős pozíciókat foglaljon el a város parlamentjében. A korabeli országgyűlési választásokhoz hasonlóan a kormánypárt és a Kun Béla neve által fémjelzett polgári ellenzék vetélkedésébe, az 1920-as évek végétől a szociáldemokraták is egyre inkább bekapcsolódtak. Az igazoló választmány volt az a városi testület, amely jóváhagyta a törvényhatósági választások végeredményét, és igazolta az elnyert mandátumokat. Ezen a szinten a főispán és a hivatali apparátus pressziója némileg még érvényesülhetett. Erre kiváló példa Farkas Béla főispán tevékenysége az 1934-es hódmezővásárhelyi törvényhatósági választáson és az azt követő időszakban. A szavazás végeredményét vagy az igazoló választmány döntését vitató, adott választókerületben élő választópolgárok azonban fellebbezéssel fordulhattak a közigazgatási bírósághoz, amely általában részrehajlás nélkül, és a törvényesség talaján állva hozta meg határozatait, igaz ezek olykor kissé lassan születtek meg. Az 1939-ben esedékes törvényhatósági választás a második világháború kirobbanása miatt elmaradt. A bizottsági tagok mandátumát évről évre meghosszabbították, a feladatukat ellátni képtelenek vagy elhaltak helyére pedig - amíg voltak - pótképviselőket hívtak be. 36VRÚ, 1936. szeptember 6. 1.; VRÚ, 1936. szeptember 12. 1.; VRÚ, 1936. szeptember 15. 1.; VÚ, 1935. március 22. 1.; VÚ, 1936. szeptember 3. 1-2.; VÚ, 1936. szeptember 19. 1-2.; VÚ, 1936. szeptember 20. 1.; VU, 1936. szeptember 20. 1.; Népújság (a továbbiakban: NU) 1936. szeptember 22. 1. (A Vásárhelyi Friss Újság 1936-tól Népújság főcímmel jelent meg.); MNL CSML HL Hmvh. v. lg. Vál. ir. 6. d. 29/1936., 41/1936.; MNL CSML HL Hmvh. v. lg. Vál. ir. 7. d. 44/1937. 162
