A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2015 (Hódmezővásárhely, 2015)

TANULMÁNYOK - HARMAT PÉTER: A hódmezővásárhelyi vízmű, valamint a város vízellátásának, csatornázásának és fürdőszolgáltatásának rövid története

A telepvezető Rakonczai Ferenc, művezetője pedig Kovács István volt akkoriban. 1953 első felében a Városi Tanácshoz (továbbiakban Tanács) kerültek a víziközművek, így a Hódmezővásárhelyi Városgazdálkodási Vállalat látta el az üzemeltetési és karbantartási feladatokat.

Szentesen a Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága 1952. május 16-án hozott határozatával megalapította a Szentesi Ivóvíz, Fürdő és Csatornamű Vállalatot. A vállalat megalapításához hozzájárult a Csongrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága és a Köny- nyüipari Minisztérium Kommunális Főosztálya. Ennek a vállalatnak feladatául tűzték ki a határozat alapján a kúttársasági és a magánkézben lévő, de közellátásra használható kutak, közkifolyók, hálózatok államosítását, azoknak a Tanács által üzemeltetett kutakkal együtt vállalati kezelésbe való vételét.

Az országban ez a tevékenység a Város- és Községfejlesztési Minisztériumhoz tartozott. A már létrehozott szentesi vízmű vállalat, a Tanácsok segítségével 1953-ban telephelyeket hozott létre Szentes, Hódmezővásárhely, Makó, Csongrád városokban, valamint Kistelek és Mindszent községben.

1954-ben a vállalat neve megváltozott Csongrád megyei Vízműépítő és Kútkarbantartó Vállalatra, majd 1957-ben Csongrád megyei Vízmű és Kútépítő Vállalatra módosult. 1957 első negyedévében került a vállalat az Országos Vízügyi Főigazgatósághoz. A Főigazgatóság 44/1961 számú utasítása alapján Csongrád megyei Víz és Csatornamű Vállalat lett. Ismét telephelyeket létesített a megye területén Csongrádon, Hódmezővásárhelyen, Makón, majd a szeged járás ellátására Szegeden. (1976-tól a kisteleki és a megszűnő szegedi telep feladatait ellátó mórahalmi üzemmérnökségek is megalakulnak.)

Hódmezővásárhelyen 1962-ben a Telep központi irodája a tanácsháza földszint 51- es szobájában volt. A víz, csatornahálózat és a fürdő üzemeltetést és karbantartást 40-50 fő végezte. A megye városaiban is hasonló folyamat indult el.

Az 1960-as és 70-es évek feladatai

Nagyjelentőségű volt a korszerűbb víz- és csatornaszolgáltatás alapjainak megteremtése. A körzetes gépi vízszolgáltatás kialakulása nagy előrelépésnek számított. A 70-es években egyes városrészek jelentős vízellátási gondokkal küzdöttek. A Tanácsköztársaság (ma Szabadság) téren, a Serház téren, 1971-ben egy-egy meglévő régi kút mellé provizórikus víztermelő egységet kellett építeni. Ilyen rendszerű vízszolgáltatási támogatásban részesült még a Ságvári (ma Mária Valéria) és a Szántó K. J. utcák találkozása és környéke. A város egészét átfogó magas víztároló tervezési munkái is megkezdődhettek, aminek megvalósulása, az eddiginél is korszerűbb vízszolgáltatás lehetőségét vetítette előre. A város főnyomó vezetékeinek terv szerinti megépítése fontos feladattá vált.

Befejeződtek a csatornahálózat főgyűjtőinek építési munkái. Elkerülhetetlen volt az ipartelepi víztermelő egység és szennyvízátemelő megépítése, a szennyvíztisztító telep bővítése, különös tekintettel az ipar gyors fejlődésére.

1960-tól három ütemben építették ki a gépi hidroforos rendszert, illetve a város „körzetes” vízellátását. Az I. ütemben a Petőfi utcai, a Malinovszkij (ma Kaszap) utcai, József Attila utcai gépházak épültek 1-1 artézi kút és 25 m3-es alsótároló mellett. 1961-ben. II. ütemben az előbb említett körzetek egyesítése történt. A MÉLYÉPTERV javaslatára, a Balassa utcában fúrt kút mellett 1965-ben ugyancsak építettek egy víztermelő egységet.

Megépült az újvárosi víztermelő egység is a 100 m3-es hidroglóbusszal, e városrész vízellátásának javítása céljából.

111