A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2015 (Hódmezővásárhely, 2015)

TANULMÁNYOK - MAKÓ IMRE: A Speyer-kölcsön és Hódmezővásárhely

ségletek fedezésére fel ne használják. Hódmezővásárhelyen a 3 480 000 P-s kölcsönből az év elején 2 843 795 P állott fenn. A szerződés értelmében 9.3659% volt az annuitás, ami kb. 4,5% megtakarítást eredményezhetett. A folyó évi költségvetésbe a kölcsön törlesztése címén 125 691, kamat címén 197 984, egyéb költség címén 3300, összesen 326 975 P volt felvéve. A januári és februári elmaradt részletekkel együtt összesen 147 187,39 P-t kellett az évben a Speyer-kölcsön után a transzferalapba befizetni, amiben a bankok jutaléka is benne volt. Vásárhelyen a leirattal igazolva látták a város azon korábbi, jóvá nem hagyott határozatát, amellyel a kölcsön törlesztő részleteire felvett összeget törölte a költségvetéséből.44

A kormány a fizetési kedvezményt biztosító rendelkezését évről-évre meghosszabbítani kényszerült. Vásárhely éves költségvetéseiben - megfogalmazása szerint “abban a reményben, hogy a kormány megállapodást fog létrehozni a külföldi hitelezőkkel az adósságok rendezése ügyében, vagy legalább is a gazdasági helyzet fellendüléséig ezt a kevesebb terhet jelentő rendelet hatályát meghosszabbítja” - nem irányozta elő a teljes törlesztőrészletet, csupán a kötvénytartozás fennálló névértékében számított része utáni 5%- os kamatot és ezen felül a kezelési költségeket, jutalékokat. Rendre nem vette fel költségvetésébe azokat az összegeket sem, mellyel a külföldi kölcsön törlesztésének esedékessége idején, miután az elengedhetetlen követelmény volt, és más módon, például bankkölcsön útján sem volt biztosítható, az állam 1934-ben visszafizetendő kamatmentes kölcsön formájában segítette a város háztartását. (A pénzügyminisztérium az 1933. január 1-jén esedékes annuitás teljes kiegyenlítésére 42 560, a július 1 -jén esedékes részre pedig 24 646,59 P-t fizetett a város közönsége helyett.)45 Az 1934—1944. években Vásárhelyen, mely az 1940-es évek elején ráadásul súlyos vízkárokat szenvedett, nagyobb összegű államsegély mellett is 120-140%-os szinten maradt a belügyminiszter által engedélyezett pótadó.46

A város 1933 őszén még a külföldi kölcsön terheinek a csökkentését kérte. A miniszter válaszában közölte, hogy a kérés nem teljesíthető, újabb kedvezményeket nem adhat, hiszen az év decemberéig felfüggesztette a törlesztési részlet fizetését, a kamatot leszállította és megengedte azt is, hogy a dollárkölcsönök utáni szolgáltatások nem arany, hanem árudollárban történjenek.47 1934-ben a pénzügyminisztérium is elutasító választ adott a Magyar Városok Országos Kongresszusa terjedelmes memorandumára. Nem kifogásolta a Speyer-kötvények megvásárlását, de azt az akkori közhiteli állapotokra tekintettel nem ajánlotta, mivel azt a látszatot keltené, hogy a kötvényvásárlásra bőséges tőkék állnak rendelkezésre, és e célra kölcsönöket természetesen nem folyósíthatott.48

A város tőketartozása az utolsó törlesztőrészlet fizetése után, 1934-ben 2 823 582,41 P-t tett ki (516 000 dollár 3,41 P árfolyamon számított értéke), majd 1936-tól az alacsonyabb dollár árfolyamon való értékelésből kifolyólag már csak 1 779 728,45 P-t. Árfolyamszámítás folytán 1944-ben további közel 1%-os tőkecsökkenés állt elő. Az ismert részadatok összegzése alapján a Speyer-kölcsön az 1933-1934. években évente kb. 90 ezer P-jébe került Vásárhelynek, ennyit fizetett kamat és egyéb költség címén.49

44 VRÚ, 1933. ápr. 25.

45 HL Költségvetések és zárszámadások gyűjteménye. 1939. évi költségvetés.

46 HL Uo. 1934—1944. évi költségvetések; ANTAL Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága (1919-1944) Csongrád Megyei Levéltár, Szeged, 2010. 136-137.

47 VRÚ, 1933. nov. 16.

48 VRÚ, 1934. aug. 14.

49 HL Költségvetések és zárszámadások gyűjteménye. 1932-1944.

100